Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 5. szám - MAI MAGYAROK MAI MAGYAROKRÓL - Bombitz Attila: Az idézőjelbe tett élet

a különböző szövegtöredékek nyelvi-stiláris regisztere (számos, néven nevezett vagy körülírt pretextus megnevezhető: Thomas Bernhard, egy francia szerző, egy angol nyelvű szerző, Thomas Mann stb. idézetként vagy idézettként alakítja ki a regény világát, legalább olyan erős aktivitással, mint Kertész saját műveiből származó figurák, motívumok, gondolattöredékek), a töredékes, idézetes regényvilág mégis - látszólag - egységesül. Folytonosság és töredezettség, egyes szám harmadik és első személyű elbeszélőmód, egyenes és függő idézet, valóság és fikció egymással rendkívül harmonikus dialógust alkot. Mintegy észrevétlenül hagyva az idézőjelbe tett „regényt". Hogy ugyanakkor a Felszámolás szigorú, immanens kontrolijáról is beszéljünk: B. történetét Keserű, s maga a „szerző" is giccsnek tartja. Keserű szerint meg lehet azt írni másképp is. B. szerint az a baj, hogy „megtörtént, és mégsem igaz". „Anekdota". Judit történetét Ádám „Auschwitzcal színezett szerelmi" történetként aposztrofálja, s ő is, hasonlóan Keserűhöz, az elmondás módjára reflektál: „Ezt a történetet másképp is el lehet mondani, Judit." Mégpedig „úgy, ahogyan megtörtént." Mind a két élettörténet elmondása valóban súrolja az elviselhetőség és a megkönnyezhetőség határát. Ez pedig különösségében pozícionálja a Felszámolás nyelvi stilizáltságát: egyenesen megengedi a Márai-reminiszcenciát. Kertész „eleven" (értsd: figuratív) szereplőinek mindegyike mintegy felmondja a maga verzióját életről, élhetőségről, szeretetről egyfajta anakronisztikusán áttetsző nyelven. Sőt, tovább megyünk: Judit önvallomása kifejezetten A gyertyák csonkig égnek színpadias kellékeit használja. „Gyertyákat gyújtottam a szélcsöndes tavaszi estében", „be van készítve a kandallóba". S mikor a regény kézirata a tűzbe kerül, „a lángok közt fel-felizzott az írás." Ne feledjük, egyszerre komoly és játékos a nyelvnek ez a megemelése, vissza- emelése egy letűnt, ugyanakkor éppen letűntségéből fakadóan nemzetközileg is elismert regiszterbe. Ha Kertész megírhatta rendkívül tanulságos esszéjét az íróelődről, jelenetez- ve a virtuális kapcsolatot, láthatta-e az akkor még szerzőnek nem nevezhető fiatalembert a deportáltak között Márai, akkor most megírhatta azt is, mit írt és hogyan írt volna Márai a rendszerváltásról, s a rendszerváltás óta eltelt hosszú évtizedről, e hosszú évtized árnyékvilágáról. Márai mint hagyományfelvétel Kertész írásművészetében.

A mű önmagában - a mű egy életműben: egyszerre működik az önálló, az eddigi művektől eltérő nyelvhasználat (stílus, beszédmód) Kertésztől egyébként megszokott fogása, és az életműbe illeszthetőség gyakorlata. A Felszámolás olvasható önállóan, és olvasható egy életmű esszenciájaként, melyben az ismétlés, a téma bár fontos szerepet tölt be, de olvasva felmerül a gyanú, vajon nem egy elsőkötetes szerző kifundált, posztmodern szerkesztői virtuozitással összeállított könyvéről van itt szó. A Nobel-díj, és különösen a német befogadástörténet meghatározó jellege óhatatlanul küszöbhelyzetet teremt mind az olvasói, mind a szerzői oldalról. Kertész: új lapot kezdett. Érdemes egyébként éppen ezért a német kolléga, Günter Grass „időskori remekét", a Rákmenetben című „novellát" jobban megfigyelni. Kertész és Grass legújabb műve mind kompozicionálisan, mind elbeszélői pozíciójának megválasztásában erősen dialogizál egymással. Motívumok, sorsgenezisek, történelmek és jelenvalóságok hasonlósága és egyben mássága hozza közel egymáshoz a két könyvet. S hogy egy magyar regénypéldát is idézzek: hasonló helyzet áll elő Kertész könyvével, mint Bodor Ádám eddigi utolsó regényével, Az érsek látogatásával. Könnyed, leleményes darabok az életműben. Ugyanakkor éppen a nagy- igényűség és a konzekvens írásgyakorlat az, amely vékony, de annál sűrűbb nyelvi produktumokat eredményez az ismétlés, az ismétlődés érve alatt. Hiszen éppen ez a témájuk e párhuzamos életrajzoknak: az idézőjelbe tett élet monokromizmusa. A Felszámolás éppen ezért nem nagyságát tekintve nagy regény, hanem mert ironikusan fordul saját ikonjához. Vagy hogy egy kitűnő Kertész-olvasó magánvéleményét ide csempésszem - mert pimasz mű.

108