Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 1. szám - Poszler György: „Rejtélyek” (Törless és [Medve?])

nyugtalan gyerek, akinek az anya nem ad megnyugvást. Medve „néma gyerek, akinek az anyja sem érti szavát".

Az elhagyatottság és csalódottság dilemmáiból fakadnak a kamaszálmok. Persze ellentétes álmok. Menekülést tartalmaznak, vágyakat és kérdéseket. Ezúttal Medve álma az egyszerűbb. A Trieszti öböl. Ahol mediterrán fény fogadja a menekülő álmodét. Árkádos paloták ritmikus sora és antik, apollónikus szimmetria. Ide álmodja magát az utálatos hatalmi „játékokból". Ahova megérkezik egyszer a magányos lovas. Aki a parancsot hozza: „élni kell". Ezt nevezné Freud gyermeki álomnak. Analitikus munkát sem kívánó, egyszerű vágyteljesítésnek. Ezúttal Törless álma a bonyolultabb. Titokzatos- vizionárius álom. Az éjszakai hálóterem ablakán besütő hold bűvös-csalóka fényében. Ahogy a függöny idegen világ megfejthetetlen ábráit rajzolja a padlóra. A baljós fényben a távoli, udvari tanácsos apa jelenik meg. A fiatal tudós matematikatanár és a copfos hajú, meghajlott Kant. Ezt nem nevezné Freud gyermeki álomnak. Analitikus munka kellene hozzá. A manifeszt álomtartalomtól, a felidézhető képsortól a látens álomtartalomhoz, a rejtett vágyhoz lehatoló, bonyolult megfejtés. A manifeszt álomtartalom, a felidézhető képsor valószínűleg az egyik, a nappali világból való. A látens álomtartalom, a rejtett vágy valószínűleg a másik, az éjszakai világból való. Ahova nem vezethet el a tétova, közhelyekben gondolkodó apa. De az elképzelt imaginárius számok, a végtelenben mégiscsak találkozó párhuzamosok titkait tudó tanár talán igen. És főként a tapasztalaton inneni világ törvényeit és a tapasztalaton túli világ posztulátumait megfejtő bölcselő. De egyik sem teszi. Egyik sem nyit ajtót a két világ között. És úgy tűnik, nemigen segíthet az értelmezésben a freudi klasszikus analízis sem. Legfeljebb Jung nem klasszikus analízise segíthetne. A nem vágyakat teljesítő, hanem életgondokat megoldó, arche- tipikus helyzeteket felszínre hozó, utat mutató álmok feltételezése.

Mindkettőben, a Törlessben és az Iskolában is hatalmi „játékok". És bennük evidens áldozat. Akinek áldozattá tételében a „játék" ereje és értelme megmutatkozhat. A Törlessben a szegény és triviális-erotikus vágyteljesítő éberálmokban kiválni akaró és ezért szánalmas kistolvajjá váló Basini. Akire gátlások nélkül szabadul rá az önmagukat zabolázatlan szenvedélyek között kereső kamaszok szexuális-cezaromániás, szadizmust- mazochizmust előhívó, féktelen kegyetlensége. Az Iskolában a csengő énekhangú, spontán kisművész Öttevényi. Aki vélt kiváltsága okán fellázad. Illetve érdemes pontosítani. Nem azért lázad, mert kiváltságot érez. Hanem, mert nem érti a szisztémát. A szisztéma őszintéden felszínét érti. Az igazságtalanság ügyében panaszt lehet tenni. A szisztéma őszinte lényegét nem érti. Semmilyen ügyben sem lehet panaszt tenni. Hogy ezen nyugszik a szisztéma. Bármilyen panasz bármilyen elismerése rést ütne rajta, és megrendítené. Ezért, az értetlenségből fakadó, lázadó panasztevés okán szakad rá az önmagát védő szisztéma nem spontán, hanem prekoncipiált kegyetlenségének minden elképzelhető variációja. És még valaki lóg ki a szisztémából. A lázadó félművész Öttevényi mellett a rendszerhez illeszkedni, fegyelmet érteni, lépést tartani, parancsot teljesíteni nem tudó, kisparaszt Apagyi. Ám a lázadót csúnya koncepciós perben kidobják. A kilógót csendes egyetértéssel eltávolítják.

Végül összecsengés egy apró mozzanatban. Azonos atmoszféra, azonos szisztéma azonos reflexe a renitenssel szemben. Alig észrevehető, de azonos. A históriai-pszichológiai drámában, Mührisch-Weisskirchenben és a históriai-szociológiai drámában, Kőszegen. Ha Ottlik ismerte Musilt, akkor is nagyon jó. Ha nem ismerte, kísértetiesen pompás egybecsengés. A tömeggé még nem vált egyének szuggerált, ritmizált-ritualizált önmozgása. Ahogy a főreálban, körülállva, jobbra-balra egymáshoz lökdösik a hálóteremben a megalázott, egyensúlyát veszített Basinit. Mielőtt közösen megkard38