Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 4. szám - Kapuściński, Ryszard: Egy riporter önarcképe (fordította Szenyán Erzsébet – 2. rész)

ről a boltosnak persze pontos információi voltak, mindig ugyanúgy viselkedett: ha tüntetés volt kilátásban, amelynek résztvevői széttaposhatták volna a kirakott árut, a boltos nem nyitott ki.

(Ismaeli continua a navigare... 1. fentebb!)

Én a nyelv fogalmát tágan értelmezem. Számomra a szituáció, a gesztusok, a szín, a forma is a nyelv része. Az információt nemcsak abból szerzem, amit valaki mond, hanem az egész környezetből, a hangulatból is, az emberek viselkedéséből és ezer más részletből. Ez az egész valóság beszél hozzám, de nem szavakban kifejezhető nyelven, hanem a szimbólumok, a jelzések sajátos nyelvén.

Később aztán ebből építem fel, ebből reprodukálom azt a valóságot. A nyelvtani, lexikális értelemben vett nyelv nagyon fontos; ismerek is néhány, munkámhoz szükséges nyelvet. A nyelvismeret hiánya ugyanis elszigetelheti az embert. Egyszer valamikor például Kínába mentem, hogy ott dolgozzam, hamar rájöttem azonban, hogy a kínai nyelv ismerete nélkül én abban az országban egyszerűen nem fogok boldogulni - kénytelen voltam hát lemondani a munkáról.

(Dobre myslenie o éwiecie i ludziach... 1. fentebb!)

A harmadik világgal történő ismerkedés során elsősorban nyelven kívüli eszközökre támaszkodik?

Igen, főleg a benyomásokra támaszkodom. Ez nagymértékben élesíti az ember látását - a világot annak alapján kell megítélni, megérteni, amit látunk belőle. Jártam olyan országokban, amelyeknek nyelvét nem ismertem, és tudósítanom kellett arról, ami ott történt, értelmeznem kellett a tényeket, amelyeket láttam. Azt hiszem, bizonyos tapasztalat birtokában eljut az ember oda, hogy a világot más, nem feltétlenül nyelvi eszközökkel is meg tudja érteni. Persze ez eléggé korlátozott megismerés. Éles szemmel nézni a világot, ez olyan tulajdonság, amely nem hiányozhat a riporterből, különösen, ha nemzetközi vagy kultúrák közti kérdésekkel foglalkozik. A riporter esetében ez már az illető természetének vagy szervezetének jellemzője, biológiai tulajdonsága, olyasmi, amit idővel, a szakmai rutin megszerzésével ki lehet alakítani.

(festem czlowiekiem pogranicza... 1. fentebb!)

A valóság sokféle nyelven szól hozzánk, a megfejtésükhöz szükséges tehetség, jártasság, rutin pedig nélkülözhetetlen eleme ennek a szakmának.

(Dobre myélenie o swiecie i ludziach... 1. fentebb!)

A történészi tudás és intuíció minden riporter alapvető tulajdonsága. Könnyű megkülönböztetni egymástól a jó és a rossz újságírást - a jó újságíró az események leírásán kívül az okokat is megmagyarázza. A rossz újságíró csak az eseményt írja le anélkül, hogy rámutatna a történelmi összefüggésekre, kapcsolódásokra - beszámolót kapunk egy adott eseményről, de sem a kiváltó okokról, sem az előzményekről nem tudunk meg semmit sem. A történelem választ ad a „miért?" kérdésre is.

87