Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 4. szám - Kapuściński, Ryszard: Egy riporter önarcképe (fordította Szenyán Erzsébet – 2. rész)

A mi szakmánkban különösen figyelemmel kell lenni az olvasóra vagy tévé­nézőre. Az eseményről, amelyet bemutatunk neki, mi sokkal többet tudunk, mint ő. Éppen ezért nagyon óvatosnak kell lennünk. Ahhoz, hogy megértse az eseményt, el kell neki mondanunk, hogy mi történt korábban, hogyan alakult az egész történet. (Ismaeli continm a navigare... 1. fentebb!) Kétféle riportnak kellene egyidejűleg léteznie. Az elsőnek a napi, aktuális in­formáció a lényege: ma ez és ez történt. Az ilyen riport, amely a szemünk láttá­ra zajló történet felszínét írja le, a tömegtájékoztatási eszközök fő táplálékául szolgál. Az átlagos befogadó számára a bennünket körülvevő valóság, a körü­löttünk zajló események ugyanis az egyes eseményekben jelennek meg. Ezeket a néző vagy olvasó felfogja, de egymással összekapcsolni nem tudja. A másik fajta riportnak az események folyamából tudnia kell levonni a követ­keztetéseket, bizonyos logikát kölcsönözni annak, ami illogikusnak látszik, s bi­zonyos szabályokat felfedezni ott, ahol látszólag anarchia és káosz uralkodik. Tágabb értelemben arról van szó, hogy a környező valóság átfogó megértése, rendszerezése az ész feladata. Az elmélyült, gondolkodásra késztető riport az ész erőfeszítésének eredménye. Ha képesek vagyunk ilyen riportokat írni, segít­ségére lehetünk az olvasónak azzal, hogy egyfelől próbáljuk megértetni vele a történteket, másfelől megpróbáljuk előrevetíteni azt, hogy mi fog következni. Aki érti a valóságot, annak nagyobb a biztonságérzete, a lelki stabilitása és ön­bizalma. (Reportai i trwanie, Ryszard Kapuscinskival beszélget Wojciech Górecki, „Rés Publica Nowa" 1993, nr 7/8.) Nem tartom magam különleges képességű embernek. A mai kultúrában vissza­élnek az olyan szavakkal, mint „géniusz", „talentum", „fenomén". Hallok a rá­dióban egy nevet, azt mondják rá, hogy „zseni", kiderül, hogy valamelyik rockzenészről van szó. Régebben az ilyen szavakat ritkán, óvatosan használták. Nevezhetem így Shakespeare-t, Beethovent, Platónt, s az igazán zseniális embe­reket egy kezemen meg tudom számolni. Beszélhétünk-e zseniális riporterekről? Itt minden a rengeteg munka, tudás és szerencse eredménye. Minden könyvem egy-egy hálaadás a sorsnak, amiért lehetővé tette, hogy annyi mindent láttam, hallottam, érintettem. Itt nagyon fontos az akaraterő, a kudarctűrő képesség, a szükségtelen dolgokról való lemondás képessége. Ehhez még mások segítőkész­ségének is társulnia kell. Ne feledjük, hogy a riport mindig közösségi munka, sok szerzője van, egyedül nem lehet megírni. A riportban mások hangja, mások élményei is benne vannak. Mi csupán leírjuk azokat a szituációkat, amelyeket valaki más hozott létre. Ilyen értelemben a riport kollektív írásmű. És tudni kell, hogy ebben a mesterségben rengeteg a sikertelen, elfecsérelt dolog. Főleg az el­fecsérelt idő. Ül az ember a repülőtéren, várakozik egy héten át, azon töpreng­ve, hogy megjön-e a repülőgép vagy nem. Ebben a szakmában az európai mun­katermelékenység szemszögéből nézve hihetetlen időpocsékolás zajlik. De más­ként nem lehet ezt a munkát végezni. Az igazi riporter nem a Hiltonban lakik, 88

Next

/
Oldalképek
Tartalom