Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 4. szám - Balázs József: A torcellói Krisztus (regény – 2. rész)
hatja-e Krisztus az emberi szenvedést? Lehetséges, hogy mindent a jövőbe rejt, immáron a teremtés óta, s az ember egyetlen feladata a várakozás: várakozni, várakozni. A falon a pokol piros és fekete színeiben égnek a torcellói arcok. Az idegenek is a freskót nézik, lengyelül suttognak. A freskó szentjeit megvilágítja a fény, majd felhő vonul el a katedrális fölött, árnyék vetül a falra, aztán lassan kis fényfoltok villannak fel. Krisztus arca túlságosan is emberi, a szeménél és az ajkánál mintha felizzana a fal - ilyen megrendültén csak a hiábavalóságról tudó ember szemlélheti a rejtélyes világot, vagy éppen az, akinek tudomása van Isten titkos jeleiről és nyilvánvaló létezéséről. A katedrálisban megsűrűsödik a csend, a két lengyel letérdel a pad végénél. Keresztet vetnek, aztán kimennek. Az ajtó nyitva marad utánuk, kint süt a nap, vakító kékek a ciprusok a lagúna partján. A katedrális csendjében ott vibrál már a kinti világ összemorzsolódó, halk sustorgása. A két lengyel turista távozásával eloszlott a sok kétely is, kint a vizeken, a kis szigeteken zajlik az élet. Gyors motoros hajók szállítják a turistákat, kattognak a fényképezőgépek, jönnek a németek és a japánok, a hondurasiak és az argentinok. * Már az első napon elnézegették a Szent Márk tér szalonzenekarai előtt a táncoló homoszexuális lányokat, a Quadri kávéházban ebédelő hindukat. A gondolakikötőben, a Szent Márk tér mögött sorba álltak az amerikaiak. Már befizettek a zenés gondolasétára, a Rialto felé indultak. A tangóharmonikás énekes úgy festett, mint egy otthoni terményfelvásárló, köszörülte a torkát, simogatta a haját. Mikor az első sétájukról hazamentek, még a szobában is ott vibrált bennük a város ellenállhatatlan nyüzsgése. Kinyitották az ablakot, csak a háztetőkre láttak. Szótlanul feküdtek le, aztán Fábián újra az ablakhoz állt. A vékony falon áthallatszott a Mikó házaspár szeretkezésének a zaja. Betti fektében kinyújtotta a lábát, a mennyezetet bámulta. Fábián megfordult, Betti - anélkül, hogy észrevette volna Fábián rátapadó tekintetét - először oldalra, majd hasra fordult, az ágy mellett lelógatta a karját. Fábián kiült az ablakba. Mikóék szeretkezése lázasabb lett, átforrósodott lihegésük hangja betöltötte Fábiánék szobáját. Aztán a háztetőktől lassan harangszó kúszott be az ablakon, egyre több helyről, egyre erősebben zúgott, telítődött a szikrázó velencei ég a súlyos, ünnepélyes harangszóval. Valaki kopogott az ajtón, Mikó felesége állt ott, vékony, csak kezével összefogott bordó köpenyben.- Mit néztek? - kérdezte Fábiánéktól.- Semmit - vonta meg a vállát Fábián. Mikóné beljebb jött. Az asztalon állt a kockacukros doboz.- Kellene pár darab - mutatott a cukorra.- Vegyél - intett Fábián. Mikóné vett a cukorból és odalépett az ablakhoz. Szorosan megállt Fábián mellett, az arcuk majdnem összeért, az asszony combja Fábián térdéhez nyomódott. Az ágyon heverő Betti nem figyelt rájuk. Fábián megérintette az asz44
