Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 3. szám - 60 ÉVE SZÜLETETT BALÁZS JÓZSEF - Orosz László: Katona vadásznaplója – a vadásznapló Katonája
szag nagyságát pedig azzal érzékelteti, hogy benne a világ nemzetei társulnak egymással: valódiak és kitaláltak, például „a Szeretsen a Lilipútival", ellenségesek, például „a Török a Göröggel", egymástól távol esők, például „a Magyar a Jamajkaival", de még állatok is belépnek ebbe a szövetségbe, így társul „a Frantzia a Majommal". A második, a legterjedelmesebb rész foglalkozik a vacsi vadásztársaság viselt dolgaival, előbb röviden a múltjával, majd részletesen 1824 és 1829 közötti jelenével. Harmadik résznek tekinthető A Vadászi Esküvés Formája a kézirat végén, üresen maradt lapok után. Fokozza a tréfás hangot a korabeli jegyzőkönyvek latin formuláinak a használata. Például: „Datum in congregatione nostra Vadászka die 30 Decembris 824 Vacsini celebrata" (vagyis: kelt Vacson 824 december 30-án tartott vadászi összejövetelünkön). Majd „Errata. Corrige" hívja fel a figyelmet arra, hogy a Datum helyére Ablatum ('eltűnt') írandó. Csodálatos esemény elbeszélése követi ezt. A jegyzőkönyv „nyúltáblája" a postasípot brahmin követ jelzésének vélve megelevenedett, megszökött. Csak miután kiderült, hogy nem utazott errefelé vadakat védő brahmin, baktatott vissza az archívumba. A vadásztársak jellemzését állandó jelzőjükké vált cselekedetükkel a társaság tagjai bizonyára jobban élvezték, mint a kései olvasó. Néhány ilyen azonban megnevettethet bennünket is. Például: „A maga lőtt Nyúlját, ha már éppen Kutyáitól el nem veheti, azoknak önként oda adó - Fórián György." „A két csővel két vadat önnön maga csodálkozására ledurrantó - Tóth Antal." „A vadat csalhatatlanul megtaláló, de ritkán ölő Fegyverű - Vég Péter." A benne található nevek miatt várostörténeti forrásként is használható a protocollum, az említett személyek ugyanis, mint a szöveg kritikai kiadásának a jegyzete tanúsítja, az 1820-as években Kecskemét tekintélyes tisztviselői és birtokosai voltak. Katona életének kutatói számára azonban fontosabb kérdés, mi olvasható ki ebből a műből arról, hogy a szerzője hogyan érezte magát vadásztársai között. Elsőként az, hogy egyenrangúként tréfálkozott a város előkelői közé tartozó társaival. Megtoldva néhánnyal a már idézett jellemzéseket: „A vad-szagot messziről megérző, 's mind a két Csőjét egyszerre elsütögető" - olvassuk főnökéről, Csányi Jánosról; „A Puskája végére botlott Farkasnak véletlen agyon lövője, 's Felelet helyett tsak nagy Srétjeit mutogató" az a Deák János, aki Katona előtt volt alügyész, majd hamarosan al-, s nemsokára főjegyzővé lépett elő. Kún János főjegyzőt pedig, aki a már említett beszédet mondta a Bánk bán megjutal- mazásakor, „Kutyarókát lövő Orátor"-ként mutatta be, emlékeztetve arra, hogy „róka képében rövid farkú Kutyát lőtt". Hasonlóan tréfálkozott a társaság többi tagjának a rovására is. Saját magát öniróniával mutatta be. „Sőtt még az is megtörtént, hogy Nyúlat lőtt a Vadászi Társaságnak megjózanodott Tarisznyájú Nótáriussá - Katona Jósef" - olvassuk az 1824. évi jegyzőkönyvben, 1826 januárjában pedig már azt, hogy a nótárius resignált, lemondott, resignatióját azonban nem fogadták el, sőt meghagyták neki, hogy a protocollum hiátusait, „tátottságait" pótolja, továbbá azt is, „hogy Hivatalát tovább is viselni tartozik, ha akarja". Ez évben újra „megjózanodott Tarisznyájú" a jelzője. Talán úgy érthetjük ezt, hogy nem volt bővében az anyagi javaknak. A róla szóló következő bejegyzés: „1828-ba két Karátson közt (ez is hazugság) a Nótárius betegen ment ki, és Ember majd hamarább halt mint vad." A „két Karátson közt" a nyugati meg a keleti egyház ünnepe közti időt jelölheti (gazdag és tekintélyes görög kereskedők az 1820-as években építtették kecskeméti templomukat), nem tudjuk azonban, mire vonatkozik a zárójelbe tett „ez is hazugság". Talán arra, hogy a jegyző nem vállalja 117
