Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 3. szám - 60 ÉVE SZÜLETETT BALÁZS JÓZSEF - Kántor Lajos: A kapu (regényvázlat – II. rész)
mal. Kik a városra fát s egyebet hoznak, ott kell barmaikat kibocsátani. Hanem akiknek házuk nincsen, elég puszta házat és helyet találnak az utcákban oda alá, kihez könnyebben fémek, hogysem újonnan építnének. Mintha tehát már telkek, utcahálózat kezdene kialakulni. Egy 1571-ből való végzés a majorokban élő szekeres legényekről ír. Minden rontó ellenség, amely a falakat törette, a külvárost is égette, pusztította. Adatunk van róla, hogy 1601-ben a hajdúk a majorok közt sok embert levágtak. De a majorok alkalmasint hamar kiheverték a károkat, s a felgyújtott, feldúlt faházak amilyen könnyen elromlottak, olyan könnyen fel is épültek ismét. 1610-ben megint a védelmi szemponttal ütköznek ösz- sze a majorok, illetőleg azok, amelyek a városhoz túlságosan közel férkőztek. A bíró előadja a közgyűlésen, hogy a Hídkapu előtt való majorok és kertek már korábban lerontat- ván, most sok könyörgés után megengedtetett, hogy a tulajdonosok alacsony kerttel veteményesnek bekeríttethessék, de se házat, se csűrt, pajtát s mulató tornácot, se semmi épületet ne építtessenek rájok, élőfát ne neveljenek, s ha cselekednék, a bíró azonnal hányassa el s vágassa le, hogy a kilátást ne akadályozzák. A sövények, kertelések felállítását is a tanács választottjai hírével tegyék, úgy, hogy a Hídkapu piacának ne ártson. 1631-ben a nagy égést a Hídelve alsó szélére beütött menykő okozta, s a szél a tüzet elébb a víz-utcára (aligha az óvárira!) vitte, s amaz utca és a körül levő majorok mind elégtek, azután a távolabbi majorokba, s néhány azok közül is elégett. Pár évre rá a jégzajlás elviszi a Szamoson volt ó-hidat, amelyik a tyúk-utcának a végében volt. Ez a Számos-menti utcanév megint majorokra utal. A Kétvízköz akkori még félreeső voltát mutatja, hogy midőn 1638- ban egy szombatost megköveztek, ez a kivégzés a két Szamos közt ment végbe. 1686-ban támadástól féltve a várost a lajtorjákat a majorokból behozatják a falak közé. Egy 1703-ból fennmaradt összeírás szerint Kolozsvárt kert vagy major utcasorban 30 volt. Tekintve, hogy alkalmasint a mai telkeknél jóval nagyobb jószágtestekről volt szó (erre lesznek bizonyítékaink a következőkben), a külvárosok kialakulásának jelentékenyen előrehaladott állapotát kell látnunk ebben a számban. Az 1704-es kuruc harcok idején a dézmacsűr táján, a Hídelve végén tárgyalnak a felek, odáig, a mai Vágóhídig ért tehát a város, értsd: a többé-kevésbé beépült, inkább bekerített vagy beültetett terület. Később Rabutin a városból hálni kiment a táborba, éjjelre, a két víz közé. A majorok értéknövekedését mutatja, talán a betelepülés lassú megsűrűsödését is, hogy mindinkább súlyt helyez a város védelmükre s a kuruc pusztítás után már felpanaszolja, hogy három külvárosuk, az ott levő rendek költséges építései, majoraik tönkretétele mily veszteség. Ha talán túlzással is, bármely hazai mezővároshoz hasonlónak, néppel bővelkedőnek nevezik már e külvárosokat. Egy 1713-14-es összeírás megemlékezik a jezsuiták társaságának kertjeiről és majorság-birtokairól. 1722-ben Kolozsvár felpanaszolja, hogy úri és nemesi renden levő birtokosok külvárosi majorjaikba is jobbágyokat kezdettek telepíteni, ami megint a belterjesebb kihasználás előhaladását mutatja. 1732-ben viszont a tanács általában még szegényeknek, nem szilárdan megtelepedetteknek jelzi a külvárosokat. Ez az idő sok obsitos német ittra- gadásának, majorokba településének is korszaka. A XVIII. század folyamán a posztócsináló céh kertje a majorok és a két víz közt volt, a postaberek mellett. A kert még a XVIII. század folyamán eladatott. A posztócsinálók 1755-ös névjegyzékében szerepel olyan családnév, amely a XIX. század harmadik harmadában vizsgált területünkön mint telekkönyvi tulajdonos fog majd feltűnni. 1792-ben több házatlan kolozsvári polgár és mesterember a közép- és magyarkapun kívül kér házhelyet, mert az közel van a piachoz. A tanács igyekszik rávenni őket, hogy fogadjanak maguknak szállást a majorok közt, ott van elég hely s tisztességes ház. 1795-ben egy kétvízközti major a katolikus gimnázium konviktusának birtokába került. Egy Wesselényi br. telkének szomszédságában volt, s ez alkalmasint közelebbről meghatározza helyét, mert tudjuk, hogy a mai Eszterházy utca volt régen a We- selényi utca - talán éppen erről a telekről kapta nevét s azt is látni fogjuk, hogy az 83
