Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 3. szám - 60 ÉVE SZÜLETETT BALÁZS JÓZSEF - Kántor Lajos: A kapu (regényvázlat – II. rész)

Eszterházy utcában valóban voltak papi majorok. Az 1808-as városi jegyzőkönyvben em- líttetnek a Külső Király utcai (= Árpád úti) majorok közti lakosok.

Körülbelül a múlt század második évtizedétől kezdve mindinkább szerepelni kezd az iratokban a Kétvízköz, ami nyilván jelentősebb betelepültségének, szerepe megnövekedésének a jele. Közelebb is került a városhoz, lakosai polgárok már. 1825-ben állítólag már 153 tulajdon házzal bíró gör. kát. gazda élt Kolozsvárt, s a majorokban, bérházakban lakó szintannyi volt. 1834-ben az unitárius templom tornyában ütőórát akarnak csináltatni, ami szép s kivált a kétvízközi külvárosi lakosokra nézve szükséges célnak jeleztetik.

Míg a régebbi adatok majorjait sokszor nehéz, legalábbis bizonyos határozottsággal rögzíteni, az újabb adatok nyomán mind tisztábban megkülönböztethetők a belvárostól északkeletre terjengő síkon is a különböző major-gócok. Kb. a XIX. század elejétől tisztán látjuk, hogy a Hídelvén volt a városmajor s hogy a Kézvízközt többféle papi major volt - kérdés éppen, hogy egy időben-e, vagy fokozatosan kijjebb vándorolva - a Széchenyi tér keleti végének szomszédságától kezdve messze kifelé. Hatalmas papi majorok voltak a Pap utca elején, több mint valószínű, hogy az utca is innen vette a nevét, továbbá a mai Eszterházy utcában. Ezek - nem tudtam tisztázni - talán a kolozsvári római katolikus egyházközség majorjai voltak mind. De lehet, hogy kívül a piaristáknak, belül, láttuk, a gimnáziumnak s talán a ferenceseknek is voltak majorjaik. Mindenesetre alig hihető, hogy a ferenceseknek a klinikák felépülte után, a 70-es évektől a rendház mellett a mai Wesselényi utcában lettek volna még majorjaik.

Ezeket a térben távoli majorokat, amelyekre még sokan emlékeznek, könnyű volt legalább úgy-ahogy rögzíteni. De közvetlenül a Széchenyi tér északkeleti sarkáról indul egy kanyargós kis utca, ma Mikes utca, amely az első világháború előtti időkig Major utca, a XIX. század derekán még Majoros út néven szerepelt. A hagyományőrző név elárulja, a helyzet világossá teszi, hogy a legközelebb eső, legősibb, legtovább élt, de legrégebben eltűnt, napjainkra legkevesebb nyomot hagyott majorok vidéke, nyilvánvalólag még az északkeleti Számos-síkságon belül is par excellence a régi majorok területe. 1794-ben egy közgyűlési határozatban szerepel a majorok közötti városnegyed, s ezt a környéket érti alatta, mert ugyanott külön említtetik a hídelvi, de nem a kétvízközti negyed. S 1845-ben így határozzák meg Kétvízközt: „kezdődik a' sétáló helyre kimenő keleti szegeletnél, és tart a' nagy és kisszamos közt épült (majorok közti) házaktól le a porondig és posta-berekig."

Dolgozatom célja ez után a keretbe helyezés után éppen ennek a belváros peremi régi majorterületnek a fejlődési rajzát adni: a kialakulását, a lényegét és az elmúlását.

1844-ben [1846-ban] született, 1917-ben meghalt apai nagyanyám úgy mondta, hogy a Major utca 13-17. számú telkein volt a régi papok majorja. Ezt írásosan igazolni teljesen kielégítő módon, minden utánjárásom mellett sem sikerült, de mindenesetre vannak valószínűsítő adatok.

1622-ben az unitárius „plébánus" halála után összeírván örökségét, ebben szerepel egy majorság birtok (allódium) Hídkapun kívül, ama híd mellett, amely a nagy Szamosra van építve, ahová a tízed gabonából és borból az idő szerint járó dézsmát összegyűjteni szokás volt. Ez már nyilvánvalólag a mai Széchenyi tér keleti fele mögötti területre utal - a mai városi épület vonalában volt a híd -, a Dézsma utca vidékére, esetleg már éppen a Major utcai majorra. Nyilván ugyanerről szól 100 év múlva már egy katolikus adalék. 1822-ből a következő híradást vesszük: 1718-ban „a Plebanusnak a Híd Kapu előtt, a nagy híd mellett, az hol most az úgy nevezett barom piatz vagyon, egy majorja volt, melyben a bor dézmálás szokott volt végben vitettni, de ez a hely ma a nemes Város birtokában vagyon, az Conscriptiobol pedig sub Nro 6 a tetzik ki, hogy ezek felett a Plébanusnak a két víz között egy Jó hellye is volt, mely a Plébánus mostani Majorjával meg egyez, mivel ott a halas tót az én immediatus Praedecessorom töltette bé, a mint ez a T. N. Megye előtt, ki84