Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 3. szám - 60 ÉVE SZÜLETETT BALÁZS JÓZSEF - Kántor Lajos: A kapu (regényvázlat – II. rész)

1943 (1489-1903)

A hatalmas térségek övezetén kívül, „ameddig a város története nyomozható", „mindig" nagy külvárosok voltak: kertek, majorok, szétszórt gazdasági épületek. Szinte azt merném mondani: a fogyasztó Kolozsvár-város körül a termelő Kolozsvár-falu. Eredetileg nem is falu, inkább falvak. Egy 1734-es adat szerint már Kolozsvár három, tudniillik északi, keleti és nyugati részén ugyanannyi külvárost számlál, amelyeknek lakosai többnyire földművelők. Egy 1736-os híradás szerint 3 kapuja van a városnak, a Közép-, Malom- és Monostorkapu, s mindegyik előtt nagy, magyarok, székelyek, szászok és oláhok által lakott külvárosok vannak, amelyek lakói föld- és szőlőművelésből élnek. Jó későn, a XVIII. század végén a kolozsvári görög kereskedők a belvároson kívül, a Házsongárd nevű szőlők alján, majorok és kertek közt vesznek még helyet templomnak. Tehát a belváros déli peremén túl, a mai Görögtemplom utca vidékén is voltak majorok. Major volt a mai Hunyadi téren túl a Tordai út és Györgyfalvi út között is. Nyugaton a ferencesek majorjai voltak a mai klinikák helyén, a mai Trefort utca és Mikó utca sarkán. Egészen a Mikó-kertig, kb. a mai klinikai központi épület bejárata vonaláig terjedtek. Barátok kertje néven ismerték ezt a területet a múlt század derekán. A plébánia majorja volt a mai ún. Státus-házak, helyesen a róm. kát. egyházközség sétatéri bérházai helyén. Talán erről a területről, talán a fentebb említett, a ma Bartha Miklós utca és Linczeg utca közti kertről szól egy 1822-ből való tudósítás, miszerint 1718-ban még „a Plébánusnak Monostor Kapun kívül Két Kertye volt, mellyek közül egyik a Szamos kissebb ágára rúgott Monostor felől való végével". Gyümölcsös- és konyhakert volt.

De ezek a déli és nyugati majorok úgyszólván csak a teljesség kedvéért említendők meg. A kolozsvári majorok igazi klasszikus földje a Vashídon és a mai Széchenyi téren túl hídel- vi és kétvízközti, tágas, vízmenti területek voltak. Azok a területek, amelyek a folyó mai, árvízlátogatta völgysíkján feküsznek, s már ezért sem voltak jók városközpontnak, de annál könnyebb volt rajtuk az itatás, az öntözés, a gazdálkodás. Részben a Szamos-ágak, részben az ártér jó és bővizű, nem mély kútjai segítségével. Még majd 1809-ben is előfordul, hogy: „A Majorok közi Birtokosok kérik a Szamos vize miatt vallott károkat orvosoltatni és a vizet birtokaikról elvétetni. Válasz. Város Gazdája Bányai Péter O Kimének mái napon meg hagyatott, hogy a Belső Szamost [sic!] leg ottan el vétesse 's az Árkát a' Jégtől kitakaríttassa."

Lássuk közelebbről ennek az északkeleti területnek a kialakulását és fejlődését.

1489-ben szerepel már az akkori városbíró külvárosi majorja. Egy hordó fejérdi dézmabort hozat be oda éjnek idején, titkon. Ha Fejérdről ez titkon történhetett, alig gondolhatunk másra, mint hídelvei vagy kétvízközti majorra. De aligha volt még itt sokáig más, mint egy-egy elszórt major. 1564-ben a város olyan közgyűlési határozatot hoz, hogy a csordának, barmoknak reggel és este a kurta Szappan utcai (= Dávid Ferenc utca) kis kapu nyittassák fel, nyilvánvaló tehát, hogy ebben az irányban voltak, a mai Széchenyi téren, vagy azon túl, de aligha messzire a városi legelők. Egy pár évvel előbbi, 1561-i határozat, amely szerint a városi legelőhelyeken senki ne vethessen, se kertet ne csináljon, másoknak, akiknek marhájok van, bosszantására és alkalmatlanságára, s ha mégis megteszi, a vetéseket és kerteket a város csordájával tapostassák el és rontsák le - alighanem éppen a majorok kialakulásának kezdeti jelenségeire utal. Egy 1564—65-ből való leírás szerint a három külvárosban a házak nagyobb része fa. A jellegzetes itt a mi részünkre az, hogy fentiekből következőleg észak és északkelet felé is már egyáltalában házak vannak, mert mint látni fogjuk, a faépítkezés - Kolozsvárnak amúgy is egyik jellegzetessége - még igen sokáig jellemzi a kétvízközti majorvidéket. A mai Széchenyi tér, a régi barompiac eredetére és a körülötte alakuló külvárosrész lassú megnépesedésére érdekes felvilágosítást nyújt egy 1570. évbeli végzés, amelyet a várostól e külső piac körül házhelyet kérők ügyében hoztak. A város itt helyet nem adott, mert ez a hely mindennap rakva van vidéki barom82