Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 3. szám - 60 ÉVE SZÜLETETT BALÁZS JÓZSEF - Kapuściński, Ryszard: Egy riporter önarcképe
Régebben gyakran megkérdezték - de ez még mostanában is előfordul hogy nem akarok-e emigrálni. Én erre így szoktam felelni: de hiszen már emigráltam. Az én otthonom valahol másutt, más országban van. Nekem muszáj utaznom, a világot járnom. Ha leragadok egy időre valahol, nem feltétlenül Lengyelországban, bárhol, unatkozni kezdek, megbetegszem, muszáj tovább utaznom. Hihetetlenül kíváncsi vagyok a világra. Mindig azon sajnálkozom, hogy még itt sem voltam, ott sem voltam. (uo.) A riporter világ iránti kíváncsisága alkati kérdés. Vannak emberek, akiket egyáltalán nem érdekel a nagyvilág. Nekik saját világuk jelenti az egész világot. És ezt értékelni kell. Confucius is azt mondta, hogy a világot legjobban úgy ismerhetjük meg, ha nem lépünk ki a házunkból. Van ebben igazság. Nem feltétlenül muszáj a térben utaznunk. Hosszú utazásokat tehetünk saját lelkünk belsejében is. Az utazás fogalma nagyon tág, nagyon összetett. Vannak azonban olyan emberek, akiknek a világot a maga teljes gazdagságában kell megismerniük - ez egyszerűen a természetükhöz tartozik. Ilyen emberből nem sok van. (Reporter nie mieszka w Hiltonie, Ryszard Kapusciriskival beszélget Krzysztof Zmudzin, „Magazyn Slowa Ludu", 2000, Nr 23.) Az utazásnak különféle válfajai vannak. Az emberek többsége - a statisztikák szerint nem kevesebb mint huszonöt százaléka - azért utazik valahova, hogy pihenjen. Tengerparti luxusszállodákban akarnak lakni, jókat akarnak enni. Hogy aztán ez a hely a Kanári-szigeteken vagy a Fidzsi-szigeteken van-e, az számukra másodlagos dolog. Fiatalok szívesen utaznak azért, hogy valamilyen teljesítményt mutassanak föl, arra vállalkoznak például, hogy észak-déli irányban átszeljék Afrikát, vagy hogy kajakon végigevezzenek a Dunán. Nem érdeklik őket az emberek, akikkel útközben találkoznak, céljuk kizárólag az, hogy próbára tegyék magukat, hogy sikeresen legyőzzék a nehézségeket. Vannak emberek, akik munkájukból eredően vagy kényszerűségből utaznak - a repülőgép-pilóták és a menekültek helyváltoztatása szintén az utazás sajátos válfaja. Számomra a legértékesebbek a riporteri, a néprajzi, antropológiai természetű utazások, amelyeknek az a célja, hogy minél jobban megismerjük a világot, a történelmet, a végbemenő változásokat, hogy aztán megoszthassuk ezt a tudást másokkal is. Az ilyen utazás koncentrálást, figyelmet követel, de általa jobban megérthetem a világot és a világot irányító törvényeket. (Nigdzie nie zostawiam swojego bagazu, Ryszard Kapusciriskival beszélget Roman Laudariski, „Express", 1994, Nr 102.) Minél jobban ismerjük a világot, annál inkább növekszik bennünk az érzés, hogy a világ megismerhetetlen, a meggyőződés, hogy a világ hatalmas, nem térbeli értelemben, hanem kulturális gazdagságát tekintve, amely olyan óriási, hogy nem lehet számba venni. James Frazer idejében, amikor az Aranyágat írta, amikor számos XIX. századi antropológus gondolta, hogy a világban meghatá69
