Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 3. szám - 60 ÉVE SZÜLETETT BALÁZS JÓZSEF - Kapuściński, Ryszard: Egy riporter önarcképe
rozott számú törzs vagy nép él, az osztályozás vagy leírás még lehetséges próbálkozásnak számított. Ma már tudatában vagyunk annak, hogy a világ kulturális szempontból végtelenül hatalmas és gazdag. Azt hiszem, hogy több mint negyvenöt éves eléggé intenzív világjárás után valójában nem ismerem a világot, bár sokkal jobban ismerem, mint azok, akik keveset utaztak. C'Mnie pasjonuje éwiat...", Ryszard Kapuscinskival beszélget Grzegorz Kali- nowski, „Kwartalnik Artystyczny" 1997, Nr 2.) Legfőbb törekvésem az, hogy megmutassam az európaiaknak, hogy a mi mentalitásunk túlzottan Európa-központú, hogy nem egyedül Európából vagy inkább annak egy részéből áll a világ. Hogy Európát a kultúrák, társadalmak, vallások és civilizációk mérhetetlen és egyre növekvő sokasága övezi. Annak, aki olyan bolygón él, amelyen egyre több a kölcsönös összefonódás, tisztában kell ezzel lennie, és alkalmazkodnia kell a radikálisan új globális viszonyokhoz. (Ismaeli continua a navigare, Ryszard Kapuscinskival beszélget Maria Nadotti [in:] Ryszard Kapuscinski, II cinico non é adatto a questo mestiere. Conversazioni sül buon giornalismo, A cura di Maria Nadotti, Roma 2002.) A riporter utazása során szó sem lehet valamiféle turizmusról. A riporteri út nehéz munkát és komoly elméleti felkészülést igényel. Előzetes ismeretgyűjtést az adott területről. Az ilyen utazás nem ismeri a kikapcsolódást. Teljes koncentrációt, figyelmet követel. Tudatában kell lennünk annak, hogy a hely, ahova eljutottunk, lehet, hogy csak egyszer adatik meg életünkben. Soha többé nem térünk oda vissza, s van egy óránk, hogy megismerjük. Egy óra alatt kell mindent megnéznünk, megjegyeznünk, meghallanunk, rögzítenünk a hangulatot, a helyzetet, az atmoszférát. A riporter utazása, ha Európa és az USA határain kívülre irányul, nehéz, néha halálosan nehéz utazás, mert a világ kommunikációs szempontból nincs jól megszervezve. A riporterre óriási logisztikai, fizikai és szellemi erőfeszítés vár. Az ilyen út kimeríti, kikészíti az embert. Legutóbbi afrikai utam alatt tíz kilót fogytam. Legutóbbi ázsiai utam alatt pedig hat kilót. Ha valaki megtudja, hogy egy riporter Kongóban járt, és azt mondja: á, én is jártam ott, két különböző dologról beszél. A turistaút egészen más tapasztalatokat, más világlátást jelent. A riporter utazása bizonyos fajta érzelmi pluszt, szenvedélyt igényel. A szenvedélyen kívül nincs más indíték arra, hogy valaki ezt tegye. Ezért aztán komoly, elkötelezett riporterekből világviszonylatban sincs sok. Számosán vannak viszont olyanok, akik egy idő után azt mondják: elég volt, abbahagyják, más foglalkozás után néznek. A hatvanas évek világjáró riporterei közül már csak én maradtam a pályán. A többiekből tévéhálózatok, rádióállomások igazgatói, kiadók és újságok főszerkesztői lettek. Ok már megállapodott emberek. Nehéz volna őket ezért hibáztatni, ez a foglalkozás már csak ilyen. A berepülőpilóta szakmájához lehetne hasonlítani: csak bizonyos életkorig folytatható. (Reporter nie mieszka w Hiltonie... .1. fentebb!) 70
