Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 1. szám - Nagy Gábor: „Virágok romlása” (Hazafiság és emberség Utassy József költészetében)

Utassy teremtette lírai én vágáns-vagány alkatához azonban jobban illik a nyílt, őszinte kimondás. Mint az 1951 című közérzetversben, amely a „pipával parázsló / parasztok" panaszát idézi: »Nem, nem élet, / nem élet ez. Sanyargás!«" És ehhez kapcsolódik a lakonikus költői kommentár: „Szívük üres. Üres, mint / fejük fölött a padlás." A szűkölködés panaszát fokozza a rabságot metaforizáló záró kép: „sötétedik, és / a hófüggöny mögül már / dereng a drótkerítés." A kimondás igényét - és veszélyét a totális diktatúra idején - fogalmazza meg a Csillagok árvája kötetből a Pohárköszöntő: „huncut kis hóhérok mennek ölre / szavaid tisztásán / nyakadért (...) s függsz majd: / egy vízszintes mondatért!"

A szocializmus politikai-történelmi giccskultúráját leplezi le A Nagy Szavak kőrútján című vers. A Zúg március tisztán lírai hangvételével szemben epikus indíttatású - József Attila vershelyzet-meghatározásaira emlékeztet az indítás: „Lézengek itt, a Nagy Szavak kőrútján" -, nem küldetéses indulatú, hanem ironikus-gunyoros hangvételű. Az első kötet némely versére jellemző bizonytalanságok19 itt is tetten érhetők: metaforikusán is, gondolatilag is sekélyes „Az árak bércein el-eltűnődöm" sor, valamint a csupa nagy betűvel kiemelt zárlat - „HÉT KRAJCÁR AZ ÁRA MINDEN CSOKORNAK" ezek gyengítik az olyan intertextuális utalások érvényét, mint a Radnóti Töredékét - és vele a velejéig romlott világ leltárát - idéző sora: „mert nem öltem - úgymond: parancsra! - senkit". Vagy az utolsó előtti versszak első sorának telitalálatát - „Kacsingat rám a Szőke Optimizmus!" -, amely József Attila Eszméletébői - „lágy volt, szőke és másfél mázsa" - idézi ide a boldogságot, a levágásra ítélt hízó önfeledt-ostoba létezését kapcsolva a kor mentális viszonyaihoz: a nagy szavakat - mint a vers mondja: „üde szóvirágot" - puffogtató és a boldog-gondtalan jövőbe irányuló oktalan optimizmust előíró, jellegzetesen szocialista kultuszhoz.

Nem véletlen, hogy gyakoribb az ironikus hang Utassy közéleti verseiben: nehéz himnikus hangon hazafias verset írni a hatvanas évek Magyarországán, ha a költő hitelességre törekszik. Utassy Magyarországi című verse úgy szól a kihantolt hazához, mint a tőle elszakított, immár halott szeretőjéhez, beépítve a gazdag szövetű - Az Ómagyar Mária-siralmat, a bibliai Illés alakját megidéző, néphiedelmeket felelevenítő20 - versbe a Kádár Kata népballada anyagát is: „Kérdezd Illés kocsisomat, / honnan mennydörög e fogat, / mért is tértem meg-vissza hozzád, / mind kiforgatva sírodat: // Magyarország!" A halál azonban nem az élet megszűnésének állapota: „élet és halál egyszerre létezik itt, éppen ezek eldöntetlen küzdelme növeli meg a költői én aktivitását"21. A haza és a szeretett lány képének egymásra vetítése a haza- fisághoz nem a megszokott érzelmeket: a büszkeséget, bátorságot, harcra készséget kapcsolja, hanem olyan gyengéd érzéseket, mint a féltés22, az óvó szeretet („én temetni el nem hagylak"; „hátadba körmeim holdvilágot vájnak, / ezeregy fényévnyi sáncot / mai, / holnapi bizáncok / ellen"): „a költő a bensőség, a birtokon belüliség többlettudásával méri fel a hazát"23. A Magyarország! intertextuálisan rendkívül ösz19 Ilyen bizonytalanságként, művészi gyöngeségként említi Márkus Béla a „helyenkénti nyelvi lazaságot, retorikussá-patetikussá váló igehirdetését, a poénok didaxisát, vagy azt az egyszerűsítést, amely a társadalmi jelenségeket hajlamos volt a móriczi hét krajcár, vagy a József Attila-i cincogó krajcár értékével mérni". Uo. 116.

20

21

22

23

Görömbei András: Tengerlátó költő, 238.

Uo. 239.

Vő. „Utassy versében a haza féltése a drámai mag". Uo. Uo.

19