Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 1. szám - Nagy Gábor: „Virágok romlása” (Hazafiság és emberség Utassy József költészetében)
szetett, metaforikusán egységes - a szerető és a haza képének viszonyítása végig következetes: „pannon melled málnás csúcsán"; „sárig szomorúfűz hajad"; „Micsoda kilátás nyílik tűzhányó melleidről!" -, indulatában és indíttatásában hiteles vers, a „nemzeti hagyományok átértelmezésének, korszerű mondandók történelmi tapasztalatokkal, kollektív bölcsességből is merített erővel való költői kifejezésének legszebb példája Utassy költészetében"24. A magyarnak lenni evidenciáját vallja a Szemfedő földben: „Magyar vagy, mert lengyel a lengyel, / mongol a mongol és dán a dán". Az azonosságtudat nem kizáró, hanem befogadó jellegű: „Tenger nép volt az Őssejtig ősöd!" A veszteségtudat fogalmazza ezeket a kemény etikai parancsokat, itt is a költő küzdelmes elszántsága képes a gyászból - „Sírtól sírásig lengve, derengőn / zörgök itt kint a fejfaerdőn", nyitja a verset egy remek paranomasiával -, az árvaságból - itt bukkan fel a kötetcímadó „Csillagok árvája" kifejezés is - kiutat találni. A megtisztulás iránti igényben ha nem is „apára" - „Őst keresel és apádra se lelsz", panaszolja előbb -, legalább irányító eszmére lel. A gazdag jelentéshorizontú tenger-motívum Utassynál mindig kötődik a szabadság, tisztaság gondolatához: Intsen partjához, s mosson a tenger tisztító, nagy tüzek hajnalán! Az elhunyt ősökben, elődökben magára találó nemzettudat - Ratkó József egész költészetének alapgondolata - fogalmazódik meg az Amerre a nap lejár című versben is: „Hazám a halállal is határos!" A hazafiság újabb dimenziói tárulnak fel itt, a hazájának - a „kivagyi nyár" dühítő jelenének - hátat fordító, „hontalanná nyurgul"- ó árnyú, ám e hazához mégsem hűtlen költő képében. A nyár mint a romlás, erjedés, pusztulás toposza - ez az alapmetaforája a Hanyatlásvégi nyár című versnek. E kis remekben Utassy nyelvteremtő fantáziája valósággal tobzódik a neologizmusokban: lombvisszavonulás, címerárulás, virágletétel, gyü- mölcseleste - mind az anyagi-erkölcsi romlás metaforája. Az igeneves és igés szerkezetek pedig a zsarnok erőszak kifejezői: fölnégyelendő, detronizált, kerékbetöri. Az anapesztusokkal játékosan gyorsított, olykor szándékosan keresett rímekkel pántolt - mázsák-detronizált mák, kegyeske-gyümölcseleste - tizenkét sor zenei-képi választékossága is a túlérettség, az erjedés képzetét erősíti. Ez a vers is képes két tömör sorban a szocialista diktatúra természetét megrajzolni, az elsőben a hatalmon lévők működését, a másodikban a hatalmukban tartott tömeg reakcióját foglalva metaforikus keretbe: Besúgó nádas. Címerárulás. Gúlába gyávul a kukoricás. A Csillagok árvája e verscsoportjának összefoglaló érvényű, jelentős darabja a már címében is drámai karakterű Hitfogyatkozás. A „Hatalmi Lárma" ellen szót emelő vers a nyitányban kimerevített természeti képekbe vetíti a költői én közérzetét. A képet egyéni szólelemény és megszemélyesítés teszi szemléletessé: „Dióverőfény. Rezgőnyárfa / idegösszeroppanása", majd a költői én és a fák képének összeolvadása 24 Uo. 238. 20
