Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 3. szám - 60 ÉVE SZÜLETETT BALÁZS JÓZSEF - Balázs József: A torcellói Krisztus (regény – I. rész)
Kászoni után mentek, ott ült már az árok végén, mivel nem látott senkit, azt hitte, hogy csak képzelődött az imént. Nem is lőttek, senki sem lőtt rá, hiszen kihalt a falu, sehol egyetlen egy ember. Nyugodtan üldögélhet tovább, nyugodtan várakozhat, s aztán, ha összeszedi minden bátorságát, s ha senki sem figyel rá, hazamegy a feleségéhez. Ekkor durrantott még egyet a Kristin fiú. A járdáról beugrottak a nyitva maradt kisajtón a kapu mögé, nehogy észrevegye Kászoni, hogy ők ijesztgetik. Kászoni felugrott, kiszaladt az út közepére, majd vissza az árokba, a meredek parton megbicsaklott a lába, elvágódott:- Na, mit akartok? - nyögte. A fejét befúrta a mályvák közé, a félelemtől mintha epileptikus roham gyötörné, habzott a szája széle, aztán nagy nehezen feltápászkodott. Kiment az út szélére, görnyedten indult előre, menekült, csak ki a faluból, csak el innen, itt meg akarják ölni, bizonyosan azt szeretné mindenki. A szemközti házból egy sovány parasztember, Szabó János sietett az utcára, Kászoni után indult.- Kászoni úr, Kászoni úr! Várjon! Csak a pulya ijesztgette. Várjon! Ahogyan Kászoni Béla meghallotta, hogy valaki a nevét kiáltja, igyekezett szaporábban lépkedni. Egyre nehezebben vette a levegőt. Úgy számított, hogy ha kiér a faluból, csak békén hagyják. Csak addig legyen ereje, csak addig legyen ereje! Még egy kilométert kell kibírnia, csak egy kilométert... A határban elbújhat. Valahogyan csak lerázza az üldözőket, eljut a tanyáig, ott megtalálja Bacskó Bandit, akit bolondnak tartanak, pedig nem igaz, mennyire nem igaz! Kiváló rejtekhelyei csinált neki a padláson... Csak Bacskó Bandihoz tudjon eljutni. A sovány parasztember azonban nem tágított.- Kászoni úr, várjon, én vagyok, Szabó János, várjon! Csak a pulya ijesztgette! Nincsenek itt fináncok... az ávósok. Egy sincs, mostanában nem járnak ide... De Kászoni nem hallott semmit. Elfogyott minden ereje, elvágódott az út szélén. Lassan feltérdelt, megfordult, felemelte mind a két kezét, mintha megadná magát.- Visszajöttem a faluba, bűnös vagyok, csináljanak velem, amit akarnak, csak a feleségem, csak a feleségem hagyják békén, ő nem tehet semmiről! O mindig mondta, hogy adjuk el a birtokot. Én felajánlottam a gyümölcsösömet is, odaadtam a téeszcsének, aláírtam kérem, mindent aláírtam, a gyümölcsös, a tanya, mindent odaadtam... Én a régi világban sem bántottam senkit... Szabó János megállt a térdelő Kászoni előtt.- Jöjjön, ebédeljen meg. Főzött az asszony, jut magának is! Kap egy kis kenyeret is, meg zsírt is... A beszolgáltatás miatt nekünk sincs sok, egy-egy kanál zsír jut magának is...- És a katonák nem bántanak? - kérdezte Kászoni.- Az ávósok? Nem bántják már magát... Dolgozni már nem tud, elvinni ezért nincs értelme, békén hagyják... 44
