Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 3. szám - 60 ÉVE SZÜLETETT BALÁZS JÓZSEF - Balázs József: A torcellói Krisztus (regény – I. rész)
Szabó János után elindult Kászoni is, félvállon vitte a zsákot, bámulta a kihalt délelőtti falut. * A templomtorony előtt, ahol az árokban ült Kászoni, megálltak. Szabó János nem értette, miért állt meg Kászoni.- Szép udvar - mondta Kászoni. Az árokpartról az iskolaigazgató udvarára láttak. A két magas és keskeny ablak előtt virágzott a cseresznyefa, a lassú légáramlat meglibbentette a fehér, nagy mintás függönyöket, hullámzó végük majdnem elérte a cseresznyefa ágát. Fábián Kristóf a Kristin fiúval a deszkapalánk mellett állt meg. A kerítés résein át olyan volt a meglibbenő, a napfényben világító függöny, mintha önálló, külön életet élne, mintha saját lelke és akarata lenne. Szüntelenül változó formában emelkedett feljebb és feljebb, majd egy pillanatra megállt a levegőben, aztán, hogy a légáramlat elakadt valahol, lezuhant az ablak előtti falra, egyetlen rándulással. Az ablak mögött valaki zongorázott. Kászoni a deszkapalánknak nyomta a vállát, rojtos kabátujjával megtörölte a homlokát, az arcát. A pillanatnyi boldogság elkábította, mégsem üldözték, mégsem akarják megölni, Szabó János is érte jött, meghívta ebédelni, itt van mellette, csak arra vár, hogy induljanak már el, a nap a szemébe süt, a cseresznyefa alatt a pirosra festett padnak megroggyant az egyik lába, biztosan a nyirkos árnyék korhasztotta el, régi pad, jól emlékszik az ilyen padokra, két ember kényelmesen elfért rajta mindig, még a könyöküket is kitámaszthatták, ezek lehettek a legkényelmesebb padok, amiket az emberiség kitalált, árnyékba való padok, persze nem gyümölcsfák, inkább aranyalma- fa vagy szomorúfűzfa alá. Kászoninál állt az udvar közepén egy fűzfa, a Túr partjáról hozatta még a háború előtt, arra már nem emlékezett, hogy melyik évben, de bizonyosan a Túr partjáról, és nem a Szamos vagy a Kraszna mellől. Jól ismerte a határt, a környéket, a legjobb fűzfások a Túr mellett sorakoztak. Amikor eldöntötte, hogy a ház elé szomorúfűzfát ültet, napszámost hívatott, s gyeptéglát is hozatott a Túr mellől. De hát mindez olyan régen volt már, mintha nem is vele történt volna meg...- Pam, parapam, pam parapam - dünnyögte a zongora hangját követve halkan. Aztán nevetett. Szabó János semmit sem értett.- Adtam én neked harmados földet? - kérdezte Kászoni.- Adott - felelte Szabó János.- Jó földet adtam? - erősködött Kászoni.- Jót - bólintott Szabó János.-Jót?- A káposzta is megtermett rajta - bizonygatta lelkesedés nélkül Szabó János. Nem beszéltek tovább. A Kristin fiú és Fábián Kristóf is ott álltak már Kászoni mellett. FFallották a beszélgetést.- Hát akkor menjünk Kászoni úr, mégis jobb, ha nem látnak itt bennünket az úton - indult meg Szabó János. 45
