Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 3. szám - 60 ÉVE SZÜLETETT BALÁZS JÓZSEF - Balázs József: A torcellói Krisztus (regény – I. rész)
alakul majd a jövője. Már nem is foglalkoztatja a kérdés, hiszen az egyik nap számára ugyanolyan, mint a másik, s ha néha-néha eszébe is jut - mint most is, hazautazása előtt -, hogy talán mozdulnia kellene valamerre, esetleg otthon szerezni valami munkát, nyomban megijed, mint egy kisfiú, hiszen nagyon jól tudja, az új helyzetben, az új környezetben is hasonlóan érezné magát, mint éppen most, Bettivel szemben állva, késő éjszaka a lakásában. * Betti lehajolt a két sportszatyorért, a fejét kicsit jobbra biccentette, mintha távoli, elhaló hosszú csengetést hallgatna, mintha most jutna éppen az eszébe valami, amitől egyszerre megnyugszik, boldog lesz, megvilágosodik számára is, hogy kapcsolatuk mennyire értelmetlen, s hogy ennyire nyilvánvalóan értelmetlen, furcsa, áttetsző, valószínűtlen ragyogást kap minden, a pillanat is, kettőjük pillanata, legalábbis Betti úgy látja: homályosan bár, de érzi, ilyen lehetett a szabadság pillanata, a majdnem tökéletes szabadságé, amelyet a kétségbeesést követő még megmaradt, de minduntalan újjászülető erők teremtenek meg. Fábián anélkül, hogy megszólalt volna, végigsimította a lány vállát, majd visszahúzta a kezét. Betti még mindig ugyanúgy állt, mint az imént. Fábián megérezte megváltozott viselkedését. Némán áll előtte, a két táskát nem engedte el, pedig a férfi már a csípőjére tapasztotta a tenyerét, megsimította a combját is, újra és újra. Betti ellökte magától.- Gyönyörű vagy - lihegte a férfi, és őszintén így is gondolta. Betti nevetett. Fenségesen, győzelme tudatában, majd kis elnéző mosoly- lyal indult ki a szobából, az ajtó mellett még eloltotta a nagy villanyt. A kis lámpa ott égett a falon, az ablak mellett. Fábián megfordult és eszébe jutott, hogy ezt a kis falilámpát is a lány vette, még a megismerkedésüket követő első héten. Odament az ajtóhoz, hallotta a lány távolodó lépteit, majd becsukta az ajtót. Visszament az ablakhoz, leült a heverőre, a kis falilámpát leoltotta, majd újra felkattintotta a kapcsolót. Az ablak alatt egy autó fékezett. Biztosan egy taxi, gondolta. Flallotta az ajtó csapódását is, aztán az autó hangja egyetlen pillanat alatt beleveszett az éjszakába. * Elhatározta, hogy meghívja magához Kászoni Bélát. Meghívja a városba, hacsak egyetlen napig maradna is itt, csak egyetlen egy napig beszélgethetnének az életről, bizonyosan többet tudna meg róla, bár észrevette, hogy a férfi nem beszél a múltról, különösképpen magától nem kezd beszélni róla. Mindig csak azt mondja el, ami most, éppen most fontos számára, amit ma tervez, s aminek a helyénvaló voltáról meg van győződve. Az arca... Milyen is az arca? Az igazi az, amellyel megbámulja a gyümölcsösét? Amellyel Assisiről beszél vagy Velencéről, a torcellói katedrálisról, ahonnan elhozta Jézus Krisztus képét? 42
