Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 3. szám - 60 ÉVE SZÜLETETT BALÁZS JÓZSEF - Balázs József: A torcellói Krisztus (regény – I. rész)
Betti többször hívta, de ő eddig még nem ment el. Inkább minden nap megvárta a munkahelyén, együtt jöttek haza. Reggel hol a lány, hol Kristóf indult először dolgozni. *- Feküdj le - biztatta Betti, aztán hátranyúlt a hálóingéért és felvette. - Készítek valami ennivalót - lépett le az ágyról, a vállára dobta a fürdőköpenyét, a konyhát a szobától elválasztó kartonfüggönyt elhúzta. Fábián hallotta, hogy az asztalfiókból kivette a kést és az asztalra, egy tálcára tette, közben tányérokat emelt le a polcról és a falra szerelt egész kicsi fridzsiderből szedte ki a papírba csomagolt felvágottat. A férfi visszafordította a fejét, a falnak támasztott karjai fölött nézte a lányt, aki az ennivaló rakosgatásával volt elfoglalva. A férfi nem láthatta magát, tágra nyitott szemét, a valahol, az ösztönei legmélyéről elinduló megbocsátást, amitől megremegett, majd lassan mosolyra húzódott az ajka. Levette a lábáról a lány gondoskodása. Betti újra és újra végighúzta ujjait a homlokán, nem szerette, ha a haja a szemébe hull, bár rövid hajat hordott. Ilyen frizurájú úszónőket látott a televízióban. Szőke rövid haj, formás, finoman hajló, téglalap alakú homlok és élénk, a világ összes jelenségét észrevevő szem. Ennyi lenne tehát ez a lány... Bár mindig arra törekedett, hogy jól megértse Fábián furcsa viselkedésének az okát, szűkszavúságát, hallgatásait, amikor látta, hogy képtelen rá, akkor belekarolt, megszorította a kezét, megsimogatta a hátát, ránézett, a férfi elé állt, hogy jelezze, „Itt vagyok, nem történhet semmi, és még jobban vigyáznék rád, ha tudnám, hogy mi a veszedelem oka". Nem érezte, mi lehet az a titokzatos hatalom, amely arra kényszeríti, hogy a városban kóboroljon vagy órákig bámuljon az ablakban, aztán kiüljön a lépcsőházba, s bár nem igazi dohányos, egyik cigarettát szívja a másik után.- Nem mondtál semmit, reggel még valami szerződést emlegettél, táncolni fogsz... - szólalt meg a férfi.- Szerződés, szerződés - dúdolta a lány, miközben tálcára tette az ennivalóval rakott tányért, lépett kettőt, elhúzta a kartonfüggönyt, aztán a dohányzóasztalra csúsztatta a tálcát.- Ülj le és egyél - mondta jókedvűen. síA benzinkútnál sétált: esteledett, siettek a emberek, egyhangú erőszakossággal gyorsultak fel a kocsik. Az utcák, a házak között kis alagutat keresett a szeme, hogy minél messzebb elláthasson. Meg szerette volna ismerni szűkebb világának a messzeségbe nyúló képeit, azokat, amelyeket innen láthat csak a benzinkutak mellől, s amelyeket máskor is megkereshet a szemével, ha lejön az utcára. És a benzinkút mellett ácsorog majd, nemcsak eső után, amikor a kutak piros és sárga színe erősebben fénylik, hanem máskor is, a hosszú délutánokon, amikor nem tud mit kezdeni az idejével. Behúzódott a fal mellé. Eleredt az eső. A benzinkút mintha egy nagyobb fényforrást alkotna az elszürkülő időben, a munkások lassabban dolgoznak, az autók is mintha elcsendesednének, messziről harangszót hoz a szél, „biztosan a 37
