Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 3. szám - 60 ÉVE SZÜLETETT BALÁZS JÓZSEF - Balázs József: A torcellói Krisztus (regény – I. rész)
- Világgá megy... Elindul, osztán vagy visszajön, vagy nem... Ha estig nem jön... Fábián András kilépett az útra.- ...akkor már nemigen jön... Beleöli magát a vízbe... Te, gyere gyorsan, itt a határban a kút, a csordás kútja, beleugrik, amilyen bolond!... - magyarázta az öreg Jakab. Fábián Kristóf futott elöl, utána az öreg Jakab, majd Fábián András, aki közben rágyújtott, hátranézett, látta, hogy többen jönnek utánuk, férfiak, asszonyok, gyerekek, ott szalad a felesége is. Kis Daniné már ott állt a csordakútnál. Az öreg Jakab kiáltott neki:- Várjál Rozi, itt vagyunk, várjál!... Kisné leengedte a kútostort, nehezen felállt a betongyűrűre - alacsony kis kút volt, egy méter magas, ha lehetett a földből kiálló gyűrű -, a kútostort fogva, hol előbbre, hol hátrább dőlt.- Ne jöjjenek közelebb! Ha közelebb jönnek, én beleugrok... Megálltak. A kút mellett már térdig ért a búzatábla. Körül pipacsok hajladoztak, a sűrű dudvában alig látszott a szarkaláb.- Fábián András! - kiáltotta el magát az asszony. - Mondd meg, esküdj meg, hogy igazat fogsz mondani...! Azt beszélik rólam, hogy megbolondultam. Ne hidd el senkinek, az igazságot akarom tudni. Igaz, hogy meghalt? Fábián szívta a cigarettáját. Közelebb akart lépni, de Kisné megállította:- Nem jöhetsz közelebb... míg meg nem mondod az igazságot.- Beleugrik - mondta az öreg Jakab. Már ott álltak Fábián András mögött a többiek is: az egész utca. Fábián felesége kicsit közelebb jött, de csak a férje mögött állt meg ő is.- Szállj le a kútról - kérlelte Kisnét az öreg Jakab.- Nem! Nem szállók le! Sosem szállók le! Kivárom itt az estét, amíg meg nem mondod az igazságot! Itt leszek reggelig, itt leszek örökké - zokogta az asszony. — Irt nekem az uram levelet, mindent tudok... Fábián András ezalatt egészen közel jutott már a kúthoz. Míg az asszony sírva kiabált, egyszerre csak ott termett mellette. Már egy lépés, már kézzel elérheti. Már meg is fogta volna, amikor az asszony ellökte a kezét, közben alig tudta visszanyerni egyensúlyát, a kútostor le-föl járt a kezében.- Te élsz, azt látom... Te hazajöttél... A vak is látja, te már itthon sütteted a hasad... de mi van az urammal? - sikoltozta. Fábián gyorsan felmérte, hogyha az asszony nem bírná magát tartani, talán el tudná kapni.- Meghalt. Két hónapja meghalt - mondta halkan anélkül, hogy levette volna a szemét Kisnéről, akit egy pillanat alatt körülvettek az asszonyok, szinte leemelték az alacsony kútkáváról. A kútostor emelkedni kezdett, aztán megállt.- Atkozott legyen Magyarország! - üvöltötte Kisné, az asszonyok kezében vergődve. - Atkozott legyen, a békák prédája legyen, hogy soha, senki se emlékezzen rá, soha senki se tudjon róla, süllyedjen el, égesse el az Isten tüzes mennykővel!... Még hírmagja se maradjon, a hamuját meg hordja el a szél!... Átkozott ország legyen, és ha van Isten, meghallgat engem... 32
