Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 3. szám - 60 ÉVE SZÜLETETT BALÁZS JÓZSEF - Balázs József: A torcellói Krisztus (regény – I. rész)
Fábián András mereven maga elé bámulva, égő szemmel mormolta, bár alig figyeltek rá:- Soha senkinek nem beszélek a háborúról... Soha senkinek! Még a családomnak se, senkinek... Nem akarom, hogy tudjanak róla, nem akarom, hogy bármit is tudjanak róla... Azt szeretném, ha mindenki elfelejtené, ha én is elfelejteném... Fogadalmat tettünk a hadifogságban, ami velünk történt, nem tudhatja meg senki élő ember fia!- Még mindig itt vagy? - állt meg mellette az anyja. Fábiánná a májusi ájtatosságra igyekezett: már beharangoztak, a tölgyfák levelei megszűrték a harangszót, s ahogy utolsót kondult még a harang, kiüresedett, száraz csend ereszkedett a sötétséggel együtt a templomkertre. Fábián Kristóf felvette a zakóját, úgy érezte, meg kellene magyaráznia, miért maradt itt, mért nem ment tovább, miért akart innen is többször visszafordulni. Elindulni sem tudott. A templomkert mellett ott állt a harangozó háza. Nem volt otthon senki, bement az udvarra, vizet hozott a kútból, a favödörben meglátta magát, oldalt már kicsurgott a víz belőle. Látta, hogy nem használja már senki a kutat. Ivott pár kortyot, vizes lett a keze, visszaengedte a vödröt a kútba és a vizes kezét végighúzta az arcán. Beült a kocsiba, lefordult az útról. Megállt a templomkert mellett és elhatározta, most már nemsokára visszaindul a városba. Itt találta meg az anyja. Kiszállt a kocsiból. Az anyja megigazította a zakója nyakát, közben halkan kérlelte.- Ne menj vissza... Itthon is mindened meglesz... Lakhatsz az öreg Kászoni házában, ha nem akarsz velünk lenni... Itt megállt az anyja, a legfontosabb érvét akarta elmondani. Ismerte a fiát, tudta, hogy ezzel végleg eldönti: a fia hazaköltözik.- Az apád miatt... Őmiatta kellene itthon maradnod... Csak rövid időre, pár hónapra, fél évre...- Miért mondja ezt? És miért csak ennyi időre? - nézett az anyjára. Az anyja nem válaszolt. Nézte a megdőlt templomkerítés mellett a fia kocsiját, majd elindult a templom bejárata felé.- Gyere velem májusi ájtatosságra - szólt vissza.- Rendben van, elmegyek... De mi van az apámmal?- Láthattad, hogy jól van... Még bírja a munkát is, nincs semmi... - válaszolt az anyja. Aztán újra csak megállt. Már megbánta, hogy az apjáról beszélt a fiának, hogy olyasmire utalt, amit még ő sem tud biztosan.- Már én is gondoltam rá, meg kellene próbálni... - mondta ki bizonytalanul Fábián Kristóf. - Meg kellene próbálni, itthon... Keresnék valami munkahelyet, vagy egyszerűen csak magukkal dolgoznék... A szőlőben, a kertben... Aztán majd kialakulna...- FFolnap már küldünk is egy teherautót a holmidért - nyugodott meg az anyja. Fábián Kristóf gyorsan válaszolt: 33
