Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 3. szám - 60 ÉVE SZÜLETETT BALÁZS JÓZSEF - Balázs József: A torcellói Krisztus (regény – I. rész)
Lassan indult el, aztán a nagykapu előtt megállt. Már-már arra gondolt, hogy mégis itt marad. A szülei nem mozdultak. O pedig gázt adott és kifordult az útra. 2. A templomkertben akkor is nyárias volt az idő. A hatalmas tölgyek felől hűvös és simogató levegő áramlott ide. A tölgyek alatt bokáig ért a fű, a kerítésnél két méterre is megnőttek a sárga, vékony szárú rózsák. A templom falánál ösz- szeakaszkodott bokrok feketéllettek. A tölgyek koronáján sohasem jutott át a nap. Valamikor a templom körül volt a temető. Talán a halottak csontja táplálja ennyira a fákat: Fábián Kristófnak úgy tűnt - talán még tízéves sem volt, amikor először elgondolkodott rajta -, hogy a tölgyek már évezredek óta élnek, de még elérhetik a következő évezredet is. A régi temető változtathatta meg a föld szagát: édeskés illata volt a fűnek, a fák leveleinek, eső után pedig olyan volt ez a kert, mintha független lenne a falutól - a templomkert ösvénye mellett megduzzadtak a bokrok, a madarak elnémultak, s aki átment a fák alatt, érezhette a természet felfrissülésének ünnepélyességét. A hívek ezen az ösvényen mentek haza, a magasról lehajló faágak alatt Isten tanításán gondolkodtak, a keresztre feszített Jézus példáján okultak: az ő emberi világuknál minden más világ erősebb és hatalmasabb. A hűvös méltóságával rájuk nehezedő templomkert még inkább elmélyítette félelmüket. A pap is erről beszélt: „Féljetek emberek, a földön mindenütt emberek sírása és jajgatása hallatszik, a halál mindig ott éri el az embert, ahol arra senki se számít, ezzel is kimutatván, hogy a leghatalmasabb ő maga, a teremtő Isten." A pap ökölbe szorította a kezét, többször rávágott a szószékre. Meg-meg- akadt a lélegzete, elfulladt az imáknál, az oltárnál pedig remegett kezében a bor, s alig tudta a hívek szájába csúsztatni az ostyát. Ha előtte egyetlen pillanattal is elkéstek a ministránsok a csengetéssel - Fábián Kristóf ott állt jobb oldalon, a pap mögött, a legfontosabb ministráló poszton -, a pap megfordult, s úgy nézett rájuk, mintha jóvátehetetlen bűnt követtek volna el. Ilyenkor aztán a sekrestyében, a mise után meghúzogatta a hajukat, de előfordult az is, hogy elfelejtette a csengetés körüli késést, és savanyú cukorkát kaptak. Az ünneplőbe öltözött férfiak, a fekete keszkenőkbe burkolt asszonyok áhítattal énekeltek az isteni szeretetről, de akkor emelkedett meg leginkább a hangjuk, ha Jézus feltámadását élhették át: Feltámadt Krisztus e napon, Alleluja, hála légyen az Istennek Aztán megszólalt a harang is: a sokadalom előregörnyedve vetette a keresztet, s bár Fábián Kristóf háttal térdelt a híveknek, csak a térdek koppanását hallotta a padokban, a felnőttek áhítatos csendje és azonosulása arról győzte meg, hogy ha ennyire félnek és ennyire szolgálják a láthatatlan Istent, akkor az bizo25
