Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 3. szám - 60 ÉVE SZÜLETETT BALÁZS JÓZSEF - Balázs József: A torcellói Krisztus (regény – I. rész)
- Nem ilyen volt ez régen... Semmi más nem volt az udvaron, csak virág meg fák meg bokrok, úgy gondoztuk, hogy a csodájára jártak. Fábián Kristóf odament a kúthoz, belenézett, a rövid, pár méteres lánc végén csak egy rozsdás drót lógott.- Tele van ez a kút döggel - szólalt meg mögötte Kászoni Béla. Fábián Kristóf körbejárta az udvart. Az öreg azonban nem mozdult a kút mellől. A fiatalember néha ránézett, és nem tudott mit mondani. Sem sajnálni nem tudta, sem közömbös nem tudott lenni. Emlékezett a gyermekkorára: amikor elbiciklizett Kászoni Béla udvara előtt, mindenféle titkot sejtett a kapun túl. Még az a kép is előtte volt, amikor az udvar közepén egy fehér festékkel lemázolt széken, háttal az útnak ült a volt földbirtokos. A széket a mályvával borított udvar közepére tette, a napra, sohasem értette, hogy miért a napra ül és miért nem az árnyékba. A házat lakattal zárták be: az ajtóról lepattogzott a festék, az ablakokon rég kifakult a kék csomagolópapír. „Semmi különös", gondolta Fábián Kristóf, „olyan, mint egy elhagyott ház, tele van ilyenekkel a falu..." Elindult a kert felé - Kászoni Béla csak most mozdult el a kút mellől.- Várjál! - szólt a fiatalember után. A fiú megállt.- Azt hallottam, hogy értesz a madarakhoz, meg a növényekhez... Itt a kertben, a diófa mögött van egy nagy körtefa, azon meg már évek óta egy madár fészkel... este szokott énekelni, késő este. Itt a fán... De nem tudom, hogy miféle lehet...- Én nem értek a madarakhoz - válaszolt halkan. - Növényekkel foglalkozom ugyan, de nem úgy, hogy a határt vagy az erdőt járom... Kísérleteket végzünk... Kászoni Béla nem figyelt a fiúra, elindult a körtefa felé és tovább magyarázott:- Arra gondoltam először, hogy halálmadár lehet, de aztán rájöttem, hogy nem az. Mert akkor jött volna utánam apádékhoz... Érted? De nem jött utánam. Apádék kertjébe csak vércse vagy sárgarigó merészkedik a homokról... Meg sok vadgalamb... Amióta nálatok alszom, ezzel a madárral szoktam álmodni. A múltkor is erre ébredtem: a sárga madár énekelt, aztán beszélt hozzám... Akkor gyorsan felkeltem és eljöttem ide... Itt mindenütt nagy köd volt. Mentem a körtefához, de a madár éppen elrepült. Jött is utánam az apád, itt talált meg a fa alatt. Itt ültem a földön... Elérték a körtefát. A fiú az ágakat nézte, de semmit sem látott.- Itt nincs - mondta az öregnek, és már indult is vissza az udvarra. Kászoni Béla sietett utána, megérezte, hogy a fiatalember egyszerre rosszkedvű lett.- A kertet nem nézed meg? Apádék már kapálták... Lesz itt minden, még diny- nyét is vetettek, hiába mondtam nekik, hogy azt ellopják... Apád azt mondta, hogy ő majd elkeríti a kertet is, meg elöl az utcafrontot is...- Jöjjön, menjünk haza! Egy buldózer kellene ide, aztán az egész házat, az udvart, mindent beledolgozni a földbe! - vágta Fábián az öreg szemébe. 18
