Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 3. szám - 60 ÉVE SZÜLETETT BALÁZS JÓZSEF - Balázs József: A torcellói Krisztus (regény – I. rész)
Elmentek a temetőútra. Kászoni Béla ott feküdt a fasorban, háttal a temetőnek, a kalapját a homlokára húzta. Fábián Kristóf az apjával együtt lépett oda hozzá. Kászoni Béla felriadt, nehezen emelkedett fel, érthetetlenül motyogott valamit, majd megismerte a fiút és az apját.- Azon gondolkodtam, hogyan kéne világgá menni - mondta Kászoni Béla.- Álmában gondolta? - kérdezte az öreg Fábián.- Nem, egyáltalán nem - válaszolta Kászoni Béla. - Teljesen ébren voltam...- Tessék velünk jönni - mondta Fábián Kristóf, és segített a földön ülő férfin, a hóna alá nyúlt, hogy könnyebben felállhasson. Kászoni Béla télikabátjában, széttaposott magas szárú cipőjében egy pillanatra megtántorodott.- Mégiscsak aludt maga - jegyezte meg az öreg Fábián. Kászoni Béla a hátsó ülésre ült, pontosan Fábián Kristóf mögé.- Jó ez a kocsi? Hajt be a temetőbe - szólalt meg halkan.- Dehogy hajt... Jó, hogy nem az égbe mán!... - csattant közbe Fábián Kristóf anyjának hangja. Kászoni Béla csendben maradt, összébb húzta magán a télikabátot. Talán meg is ijedhetett, amikor felébresztettük, gondolta Fábián Kristóf. „Öreg már a volt földbirtokos, nyolcvanon is túl lehet..."- Béla bácsi hány éves? - kérdezte.- Ne szólíts engem Bélának! Utálatos név. Egy volt földbirtokos, akit Bélának hívnak... Világéletemben minden illett hozzám, még ezt a rongyot is megszoktam, ami rajtam van, de a nevem... Egy kutyának jobb nevet adnak. Nagyon buta ember volt az apám... Ma már a cigányt se hívják Bélának...- Hogy is hívták a papát?- Az én apámat? - nézett előre Kászoni Béla. - Az én apámat Vendelnek hívták, éspedig Kászoni Vendelnek... Egyetemet végzett ember volt, mint te... Kassára járt egyetemre. Hanem most - szólt Fábián Kristófra -, itt állj meg! Az út itt egy hatalmas gyümölcsös előtt kanyarodott a falu felé. Kászoni Béla a gyümölcsöst nézte, aztán megbökte a fiatal Fábián vállát.- Na látod, ez az enyém volt... A legnagyobb gyümölcsös volt...- Nagy ez most is, meg szép... - szólt közbe az asszony. - Régen volt, elvették, nem kell azt siratni - tette hozzá.- De bámulni lehet - suttogta Kászoni Béla.- Bámulni, bámulni... A nyavalyát... Dolgozni kell. Egy ilyen nagy gyümölcsösben mit tudna egyedül csinálni? - az asszony kicsit türelmetlenül intette le az öreget. Fábián Kristóf megsajnálta az öreget: megfordult, látta, hogy több hetes sza- kállát simogatja. A vállát összébb húzta, mintha fázna. A mellén keresztbe fonta a kezét, kicsit méltóságteljesen mozgatta a karját. Ezekben a rongyokban szánalmas volt a mozdulat. Fábián Kristóf csak most gondolta végig, hogy Kászoni Béla már így él vagy harminc éve. „Ha még nincs is harminc, akkor is... Harminc éve csak ritkuló levegőben élni... Ez aztán az egyedüllét. Mintha egy idegen bolygóra került vol13
