Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 3. szám - 60 ÉVE SZÜLETETT BALÁZS JÓZSEF - Balázs József: A torcellói Krisztus (regény – I. rész)
Balázs József A torcellói Krisztus „Üdvösebb egy pillanatig látni a Nap sugarait, mint az öröklét a túlvilágon, mint a halotti birodalom fejedelmének lenni." (Óegyiptomi szoborfelirat) „Napszámban szívesebben túrnám másnak a földjét, Egy nyomorultét is, kire nem szállt gazdag örökség, Mint hogy az összes erőtlen holt fejedelme maradjak." (Homérosz: Odüsszeia) Még az úton eszébe jutott, hogy írnia kellett volna, mielőtt elindul. Most, hogy hazaért, s a kocsijával befordult a kapujuk előtti hídra, és nem látott senkit, már haragudott is magára: „Az öregek kint lehetnek valamerre a mezőn, kimehettek a szőlőbe..." Hiába dudált, az udvaron nem mozdult senki. A fenyőfák az ablakuk előtt, mint mesebeli óriások, némán bámulták. Kiszállt a kocsiból, közelebb lépett a kapuhoz, és a frissen gereblyézett homokon állt meg egy pillanatra a szeme. Tudta, hogy reggel tehette rendbe az apja az udvart, aztán mehettek ki a mezőre az anyjával. Csak akkor indulnak el otthonról, ha mindent elvégeznek: az állatok elé bőven löknek eledelt, a vályúkat, a földbe süllyesztett csorba edényeket színültig töltik vízzel, az udvart elseprik és felgereblyézik. Aztán aprólékosan, nagy gonddal becsuknak mindent: a házat, a kiskaput, a pinceajtót, a kertkaput. Maga előtt látja az apját és az anyját, ahogyan ilyenkor megfordulnak, visszanéznek a házra, a tekintetükkel elégedetten végigsimítják a nagy udvart, amelynek éppen a közepéig húzódik már a ház árnyéka. Gondolkodott, hogy menjen-e tovább a faluba, vagy kérdezze meg inkább a szomszédokat, hol találja a szüleit. Egy pillanatra balra kapta a fejét - apjáék szomszédja ott könyökölt a léckerítésen és őt nézte. Furcsállotta, hogy csak most vette észre, de az öreg Jakab annyira alacsony, hogy a kerítés fölött éppen csak kirajzolódik a homloka. Összetalálkozott a tekintetük, az öreg Jakab már oda is szólt neki:- Apádék kimentek a szőlőbe... 8
