Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 2. szám - Kántor Lajos: A kapu (regényvázlat, I. rész)

A (családi) történet tehát többféleképpen is folytatható - csak stilárisan nem, legalábbis nehezen. Egy jó évszázadot - egy rossz évszázad tapasztalataival megterhelten - aligha sikerül átlépni. Igazi prózaíró (turgenyevi, csehovi tehetséggel) megteheti. Én a lírai prózának csupán a tanulmányozásáig jutottam el, doktori disszertáció, majd könyv született belőle; tényleg, vajon mit szólt volna hozzá nagyanyám, ha olvashatja? Ezzel a kro- nológiailag lehetetlen eséllyel szemben, én olvasom Őt, meglepődve elbeszélői tehetségén. (A költőinek viszont teljességgel híján volt.) Amit az utód (személyem által) ígérhet, az adatok, korábbiak és későbbiek összehordása, a Mikes utcai „regény" felépítése, beleértve (valamennyire) az Ő további éveit és a mi történetünket (a gyermekeiét, kolozsvári vejéét, unokáiét) - már ameddig a megtalált dokumentumok ehhez segítséget adnak. (A napló kritikai olvasatát e könyv, a továbbírt család- és háztörténet bírálóira hagyom, bármily nagy a csábítás a beleérző kritikusi kommentárra.)

1893-94-ben még messze vagyunk a Mikes Kelemen utcai kirajzástól, sőt a XX. századtól is érdemben távol (Szabédi László, pályameghatározó tanárom az egyetemen, sem született még meg) - maga a ház sem áll még. Nagyanyám és nagyapám egymásra találására is várni kell, az első bálozások, első csalódás után jóval (?) következik a tudomásom szerint boldog házasság - és a házépítés. A családi legendárium szerint hosszú levelezés és hosszú jegyesség előzte meg az esküvőt, az anyagi lehetőségek hiánya késleltette az egybekelést. A jövendő férj még Bánffyhunyadon tanít, és aligha érzi magát olyan jól, mint egy „98. juli 14." keltezésű, Kikindán lepecsételt levélke írója (Rudolf?), aki barátilag érdeklődik Hantz néni, Misiké és Gyuluska hogylétéről meg arról, hogy „Mi újság e filia fatornyos hazájában?", miközben a tanári szabadság gondtalanságáról számol be, no és arról, hogy „Itt Torontálban - a magyar Kánaánban igen szépek a kilátások. Cegléden meg pláne príma termés lesz." A mini borítékon a címzés: Tekintetes Hantz Gyula tanár úrnak Bánffy-Hunyad (:Erdély:); a hátlapon a Magyar Kir. Posta 5 krajcáros rózsaszín bélyege.

Ugyancsak Hantz Gyula a címzettje már egy tízfilléres turulos bélyeggel Bánffyhunyadról Kolozsvárra küldött levélnek, pontosabban Koleszár Lajos igazgató két névjegye hátára írt gratulációknak: az egyik 1903. augusztus 1-jén íródott, és „Gyula trónörökös úr" érkezése alkalmából küldi a családi jókívánságokat, a másik négy nappal későbbi dátummal ezt írja: „Áthelyezésed a Bpesti Közlönyben is megjelenvén: ez úttal is gratulálok!" Kezembe került egy öreges írású, július 1-jén küldött levél is („Hans Gyula tanár úrnak"), ezt is már Kolozsvárra címezték, az Egyetem utca 1. szám alá, Krompecher Jenőné leveleivel. A „Kedves Öcsém Uram!" megszólítást követő pár sor a fiú születését regisztrálja örömmel, Hermin (az édesanya) kímélésére int a megszólított Öcsém Uram „bácsija" Budapestről; ha jól olvasom, az aláírás: Genersich. No már most az Életrajzi Lexikon négy Genersich-címszót közöl, a XVII. századtól errefelé jövő időből, valamennyien felvidékiek, cipszerek - miként a Krompecherek is, akikből ugyancsak kitelt néhány magyar, sőt európai híresség, főként orvosok. (Krompecher Pista bátyám emlegette, az 1940- es évek háború utáni felében, amikor bukaresti útjáról hazajött Erdélybe: közölte Groza Péter miniszterelnökkel, hogy a családban 14 egyetemi tanár volt. Magyar állampolgárként érvnek gondolta ezt a továbbra is itt-tartózkodáshoz, az engedély meghosszabbítása érdekében marosvásárhelyi katedrája megőrzéséhez. Ideig-óráig hatott az érvelés, aztán a többi kolozsvári és vásárhelyi bolyais professzorral együtt mennie kellett.)

Nagyanyámtól Guszti bácsit és Tóni bácsit hallottam sokat emlegetni a dédanyái Genersich-rokonságból; ha jól tudom, és jól adom tovább, a gyermekorvos professzor Guszti bácsi volt a szegény rokon lányt közvetlenebbül támogató, a kolozsvári családi otthonukba őt befogadó - Genersich Antal a magas tudományokkal nyilván elfoglaltabb tudós orvos (a többi unoka fordítva tudja, vagyis nem igazolja az én emlékezésemet a Mikes utcában hallottakra); G. A. Kolozsvárt, majd Budapesten a kórbonctan nyilvános ren95