Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 2. szám - Kántor Lajos: A kapu (regényvázlat, I. rész)

des tanára, 1910-11-ben a budapesti egyetem rektora volt. Tehát aligha az ő reszketeg be­tűit olvasom, 1903-ból, a „bácsija" fölött. De ha már a gyakran emlegetett családi híressé­gek, a csak távolból feltűnő nevek közé tévedtem, Krompecher Jenő bácsit se hagyjam ki az emlékezésből, nagyanyám hivatásos katonatiszt bátyját, aki azt a kényelmes bőrgarni­túrát küldte szüleimnek nászajándékba, amelynek két foteljében, felváltva, egyetemi vizsgáimra készültem, hogy aztán Laci és István fiunk meg István fiai és lánya bújócskáz- hassanak mögöttük, mind a mai napig. Gyanítom egyébként, hogy az „Édes Herminkém!" megszólítású képeslap - Kiss Ferencet, a Kálvineum szónokát ábrázoló fényképpel - az öregségére tábornoki rangig avanzsált Jenő bácsi karakteres, energikus írását őrzi, 1914-ből. Azt nem is próbálom megfejteni, hogy minek kapcsán említi az ara­di üzletvezetőséget, ám bizonyosan családi hír, hogy „Constant holnap reggel indul Montenegróba, állami kiküldetésben", valamint a Berta (Hermin, azaz nagymama testvé­re) és mama (nekem tehát dédmama) soraira történő utalás: „ha a mama megerősödik eléggé, akkor 4-én v. 5-én útra kelnek Pestre". Ez a képeslap már Ngos Hantos Gyuláné úrasszonynak a nevére, Kolozsvárra, a Mikes Kelemen utca 15-be érkezett. De újra előreszaladtam a levelek olvasásában, hiszen vannak a (kolozsvári) Szentegy­ház utca 31. alá címzettek is, igaz, már Hantos (és nem Hantz) Gyulának küldöttek. Saj­nos, egyik sem a hosszú jegyesség egy-egy mozzanatát idézi fel (a szemérem vagy a sze­rencsétlen véletlen foszt meg Hermin és Gyula szerelmének írásos dokumentumaitól? - mert egyéb dokumentumnak itt vagyunk mi, az unokák, déd- és ükunokák); a tanári pá­lya állomásairól szólnak, az időszaki, majd állandósuló megbízatásokat igazolják a Ko­lozsvári M. Kir. Állami Polgári Leányiskola igazgatójának, Pallós Albertnek különböző fürdőhelyekről (Tusnád, Bártfa, Karlsbad, Ó-Tátrafüred, Herkulesfürdő) vagy éppen Velencéből, egyszer pedig Svédország határáról, egy luxushajóról, 1905 és 1912 között küldött nyári levelei. Hantos Gyula tehát megbízható helyettes, feladatvégrehajtó volt (amíg a főnök üdült, nyaralt), amint hogy volt diákjai is szeretettel, bizalommal fordul­tak hozzá. Megtaláltam három levelét gyermekkorom kedves öreg (öreg?) tanár néni­jének; nagyanyám, majd tőle örököltén édesanyám heti látogatóját, vacsoravendégét, a család hűséges barátját, Kolozsvár belvárosában alighanem az idegennek is feltűnt, kü­lönösségében is dekoratív alakját fehér hajú tündérként próbáltam valamikor - egykori „unoka" minőségemben, felnőtt ésszel visszagondolva - megidézni (akinek nem csupán zöld kalapja, panyókára vetett ballonkabátja és cserkészbotja nem látható többé a város utcáin, de sírja sincs már a Házsongárdban, gonosz rokona abból is kisemmizte!). Csak töredékeket idézhetnék ebből az áldozatos, végtelen szeretettől áthatott pedagógusélet­ből - amelyről most meglepő részleteket tudok meg. Hantos nagyapámnak köszönhető­en vált lehetővé Ilona (néni) továbbtanulása, Kolozsvár után a debreceni tanítóképző­ben, illetve a Református Felsőbb Leányiskolában. A hálás (pincér) apa és (később) a ko­lozsvári Református Leánygimnázium tanárnőjévé lett lánya 1913-ban és 1915-ben a Ma­jor utca 15-be a „Szeretve Tisztelt Tanár tír"-nak címzett levelei a szülői, illetve tanítvá- nyi köszönet őszinte megnyilatkozásai. Rakuscsinecz Ilona még mint IV. osztályos taní­tóképzős növendék írja Kolozsvárra: „Egy-egy munka évad gyümölcseinek élvezésekor újra meg újra fellobban lelkemben az őszinte hála Jóakaróim iránt, bizalommal kérem az Istent, áldja meg Azokat minden áldásával és erős a hitem, hogy nem kértem, és nem ké­rem hiába!" A Major, illetve rövidesen (talán 1914-től) Mikes Kelemenre átkeresztelt utca 15. szá­mú házába küldött jókívánságok beérni látszanak. 1914 szeptemberében Constant még mint állami polgáriskolai tanárnak küldi levelét Budapestről a Mikes utcába, rokonának, Hantos Gyulának, de a Kultuszminisztériumból szerzett hírek alapján jelzi: „kilátás van arra, hogy a jövő tanévben Te leszel az egyik kolozsvári fiú polg iskola igazgatója". A le­96

Next

/
Oldalképek
Tartalom