Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 1. szám - Sándor Iván: Daniellával a vonaton
iránti kölcsönös figyelmességének a szellemét. Nem tudta ezt a szellemet átlé- nyegíteni a közhivatali apparátusokon, nem is szólva a politikai elitekről. Nem voltak hatásos, tartósan makulátlan képviselői a kormányzati szinteken. Ha a rendszerváltás előzményeket keresett a polgári értékrend érvényesítéséhez, bizony nem csak azért nem talált (a lényegi pontokon és formációkban) ami 1945 után történt, hanem azért sem, ami előtte nem történt. És akkor tehát 1937; a harminchat éves Márai Sándor a hetvenöt éves Gerhard Hauptmannról ír a Pesti Hírlapnak. Arról ír, hogy külföldön az ünneplő szavakban éles bírálatok is elhangzanak, amiért nem emigrált Hitler Németországból, és otthon maradásával, tekintélyével „fedezte" a nemzed szocializmust. Azt írja, egyetért a vádlókkal abban, hogy „az író a diktatúra minden formájában lelki asztmára van ítélve", de - teszi hozzá - „soha nem fogok belenyugodni a vádba, mely szemére veti az írónak, hogy politikai kényszerűségből nem volt hajlandó emigrálni, nem volt hajlandó otthagyni anyanyelvét, azt a nyelvi, érzésbeli, emberi és tájbeli közösséget, mely az élet egyetlen legmélyebb értelme, melynek közös és veszedelmesen sokszor használt, néha ipar- szerűen hangoztatott, de titokzatosan, végzetesen és fájdalmasan örök neve: haza... Lehet, hogy az otthon maradás tragikus: a haza tud kegyetlen is lenni. Akármilyen, vállalni kell. Nincs más élet, sem testi, sem szellemi; otthon kell maradni." Alig több mint egy évtized telik el, és Márai elindul a haláláig tartó emigrációjába. Harminchétben már nem fiatal. Pályája magasán jár. De mégis, túlságosan egyértelműnek látja a „dolgokat". Azt is, aminek több arca lehet. Idéztem Tábor Bélát, aki persze nem egyedüliként, már azokban az években megpillantotta, hogy a század még hátralévő hosszú távján milyen sors vár a Szellemre. Márai akkor még nem rendelkezik az egész századot bevilágító tapasztalásokkal. Kérdés: ha rendelkezett volna, mire megy vele?... Erre nincs válasz: De: találhatunk lám példát, hogy a megérlelődéshez akár fél évszázad is szükséges... Az író a benne rejtőző „dolgok" felismerésével kerekedhet az Idő fölé. Álom 2003 novemberében. Min dolgozik? - kérdezi. Regényen... 1944. november, december... Budapest... Tények kellenek uram... tények... Hát... vannak... És ismeri őket? Ismerem... Tudja bizonyítani is? Persze, tudom... És van elegendő bizonyítéka? Mihez? Még maga kérdezi, hogy mihez?... Ez az, gondolom ébredve: végül is mihez?... 9
