Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 2. szám - Papp Tibor: Vipera és oroszlán (elbeszélés)
Papp Tibor Vipera és oroszlán A dédunoka ugyan soha nem jutott el a sziporkázó nyáresti fények locsolásában fürdő észak-magyar kisvárosokba, ahol a kocsmárosné macskája éjfél után édes-bús dallamokat nyávog, ahol reggelre mindenki tudja, hogy az éjjeliőr egy női zsebkendőt talált a templomkert mögött, melyen ugyan nem volt hímzett monogram, de némi olcsónak nem mondható szépillat lakozott benne, amiből több, a sötétség leple alatt a bokrok között megforduló nőszemélyre lehet gyanakodni, nem ott találkozott az idegennek kijáró figyelemmel és az icipici szájhúzással jelzett megvetéssel sem, de éltes, minden pletykával felfegyverzett házadó nőjének, az özvegy nyomdásznénak meleg karosszékében ülve elhiteti magával, hogy a kisvárosokban a szóbeszéd alkotta évszakok aligha különböznek egymástól Európa keleti meg nyugati felén, és az idegenség, mely néha viszkető bőrként tapad a testre, ott, a Szepességben is kellemetlen lehetett annak, aki átélte, ugyanúgy, mint itt. Ez a tapasztalat először a fehér ablakkeretes, cakkos tetejű házakkal kipitykézett utcák girbegurba szalagjával behálózott belga kisvárosban, Herve-ben érte utol. Macskák itt is vannak, de jelenlétük hidegen hagyja a lakókat, talán éppen ezért nem éjszaka, hanem akkor koncerteznek, amikor a mindennapok zaja beolvasztja hangjukat a városka csingilingi-pocsolyájába. Jellegtelen loccsanás minden nyávogásuk. Itt a macskányi ölebek a kitüntetett kedvencek, bizonyos családoknál körülöttük forog az élet, minden tettük a házi krónika kiemelt eseményeként van jelen a szomszédok közti, egyik ablakból a másikba átkiabált beszélgetésekben. Képzelje el, drága Mariskám, az én kis arany kutyám az öreg úr cipőjét odahúzta a tála mellé és belenyomta a tejberizs- be. Amikor napi körútjukra vásárolni, kirakatot nézegetni vagy trécselni indulnak az érdemesült asszonyságok, a pékné vagy a jegyző felesége, a kis dögöt ölbekapják és lehelletük szalmájával melengetik. Nagy melleiken, mint egy hússzigeten reszkető hajótörött, a Fifinek becézett kidülledt szemű, hegyes orrú ku- tyus fogait mutogatva, talán mosolyog, mustrálja az általa uralt, az ő lebegő magasságában leledző környezetet. A mészárszékben a családnak az olcsóbb hús jut, de Fifinek, aki éppen a terebélyes asszonyság kivágott ruhájának nyitott kapuján belül a keblek között bújik meg, csak a feje kukucskál ki a kétoldali tejes bástyák közül, egy szelet bélszín jár, amit a mészárosnak azon nyomban kell megdarálnia. A Fifik miatt néha a családi béke is felborul, a városka egyetlen ügyvédje szerint igenis elfogadható válóoknak a férj durva viselkedése az ártatlan, védtelen kis állattal szemben. Híres per volt a nagy vendéglő szakácsának és feleségének a válása, mely úgy kezdődött, hogy az ágyban a férfi simogatós közeledtére az asszony védekezésül többször is kettejük közé tette a kutyát, mire a megsértődött férj kidobta Fifit az ablakon az első emeletről. Az állatorvos megállapította, hogy a kutya sérülései nyolc napon túl gyógyulok. Az asszony 7
