Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 12. szám - Fehér Zoltán: Arra járnak a nagy ezüstgombosok
ki: Hát nem láttam. Mer nem szabad vót kivallani neki, mer a többi bandák valami kárt csináltak vóna a gulyába vagy a csikókba.27 28 A bátyai állatteleltető téli szállások búvóhelyei voltak azoknak a bátyai legényeknek is, akik a 19. század első felében itt kerestek menedéket a katonafogdosók elől, mint erről ezelőtt ötven esztendővel még meséltek nagykort megélt öregek. Legényvirtusaik elkövetése után is odahúzódtak. Ha a legények loptak tyúkot a faluban, szálláson megfőzték valamelyik tanyában és ott mulattakJártak erre betyárok is még az 1800-as esztendők második felében, a betyárvilág fénykorában. Ha manapság építkezés közben egy szarmata kori csontváz kerül elő, megszenesedett emberi csontokat fordít ki az ásó vízvezeték ásása közben, kész a szentencia: biztosan betyárok ütötték agyon szegényeket. (Szálláson) a Kukorica csárdába lovastul állítottak be. Emlékezett erre családi hagyományok alapján feleségem.29 * A férfiak ezért is jártak ki éjszakára a szállásokhoz, ahol bezárkóztak az istállókba. Előzőleg szóltak egymásnak a szomszédok, hogyha kiabálok, akkor gyere, mer lopják a lovat.20 Társaságban persze megnőtt az emberek bátorsága. Öt, hat, tíz ember is összegyütt egy-egy istállóba. Vigyáztak, mer loptak nagyon. Nagy lopások vótak. Kívül verték az ajtót, bent meg ezek nyomták. Akkor baltával kezdték verni. Begyüttek. - Maguk akarnak rabolni? - kérdezte valaki (a bentlévők közül.) Összeverték, aki mondta.31 Az efféle esetek, az ilyen közbiztonsági állapot eredményezte, hogy a tehetősebb gazdák kezdtek vasajtót szereltetni istállóikra. Az éjszakára legeltetni kicsapott lovakra pedig nemcsak a szabad ég alatt heverésző legények vigyáztak, de a jószág első két lábára nem kötél nyűgöt tettek, hanem vasból való gönci béklyót.32 Ezt persze nemcsak az a szegénylegény tudta kinyitni, aki megszerezte a varázserejű boszorkányos füvet,33 34 hanem bárki, aki vasfűrészt alkalmazott. Amint a népdal is mondja: Eriggy babám, fordítsd erre a csikót,/ Hadd szödjem le (vagy: reszeljem le) a lábáról a békát A Az úrbéri per (1860-as évek) híres bátyai bírójának szállását állítólag éjszakánként tizenkét puskás ember őrizte. Ha összevetjük az alig egy-másfél évszázada az Alföld közepén még virágzó betyárhagyományokat huszadik század végi szerény adataimmal, látnunk kell, hogy annak - bár csak töredékei - szinte máig élnek a Duna bal partján néhány nemzetiségi faluban. A betyárvilág tehát e tájon is virágzott a hasonló történeti, földrajzi és társadalmi feltételek következtében. Az általános vonások mellett azonban felfigyelhetünk néhány olyan sajátosságra is, főképpen a tények magyarázatában, a velük kapcsolatos állásfoglalásban, amelyek a magyartól eltérő kulturális hagyományokból következtek. Errefelé a nagy betyár egyéniségek helyett inkább a névtelen lókötők, kapcabetyárok hagytak maguk után családi örökségként megőrzött emlékeket. Nyoma sincs annak az elmúlt évtizedekben sokat idézett osztályharcos felfogásnak, miszerint Isten teremtette a betyárokat,/ Azok által veri a gazdagokat. A történetekben megnyilvánuló rokonszenv pedig sokkal inkább a kárvallottak, a falubeliek iránt fejeződik ki, mint a betyárok iránt. 27 Saját kéziratos gyűjtés. Ak. Uő. 28 Ak. Özv. Sáfrán Józsefné 70 é. 1962. 29 Ak. Fehér Zoltánné Jelencsity Anna 32 é. 1960. Nagyanyja Bencze Márta volt, akinek testvére Bencze Miklós volt a csárda tulajdonosa. 20 Ak: Szűcs Péter Pálné Perity Margit 82 é. 1962. 21 Ak. Anisity István 63 é. 1962. 22 Az 1960-as években több béklyót sikerült tárgyi gyűjtésem során megmentenem. Saját tulajdonom. 23 FEHÉR Zoltán: Bátya néphite. Bp. 1975. Folklór Archívum 3. A szárábul a tenyeribe szúrt, akkor bármilyen bilincset zárt ki tudót nyitni. 34 FEHÉR Zoltán-FEHÉR Anikó: Bátya népzenéje. Kecskemét 1993. i. m. 101
