Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 12. szám - Nagy Gábor: A nemzeti közösség sorsértelmezése Baka István költészetében
Baka István már meghalt, amikor a hagyatékból előkerült Sztyepan Pehotnij feltámadása révén Pehotnij még egyszer szót kapott. A töredékben maradt vers utolsó szakaszában a feltámadó Pehotnij a halál bizonyosságáról beszél: Voltam, ki voltam, s vagyok, ki vagyok, De nem leszek - csak ennyit tudhatok Előre, biztosan, de semmi mást, így ítélj meg s a bűnöm így bocsásd! 4. Századvégi látleletek és utolsó üzenetek 4.1 Egy korszak búcsúja: Farkasok órája A Magdolna-zápor, a Tűzbe vetett evangélium és a Döbling kötetei: Baka költészetének első korszaka. Egységes metaforika, apokaliptikus látásmódba szőtt nemzetisors-értelme- zés, a tragikum mint uralkodó esztétikai minőség, többnyire jambikus és négysoros strófák, általában fél- vagy keresztrímekkel - így írható körül az a poétika, amelyet Baka kötetről kötetre következetesebben vitt végig. Az Égtájak célkeresztjén új verseiben válik nyilvánvalóvá e líra módosulása: a versmondatokba mind erőteljesebben szivárognak be a köznapi nyelv elemei, a formák töredezettebbé válnak, a tárgyias kifejezésmód felé fordulásra is van példa (Angyal, Thészeusz)39. E folyamat egyes előzményei már néhány korábbi versben megfigyelhetők40: az irónia már a Trauermarschban, Mefisztó-keringőben, Háborús téli éjszakában megjelenik41, ugyanezen versekben hajlik el a tragikus-apokaliptikus képiség a groteszk-apokaliptikus felé, s bomlik fel a strofikus versszerkezet változatosabb és szabadabb képletekre. A Farkasok órájában e változások következményei is jól megfigyelhetők, az is szembetűnővé válik azonban, hogy az egységes, allegorizáló metaforarendszerről nem mondott le teljesen Baka - nem is mond le soha: a Sztyepan Pehotnij testamentuma (1994) és a November angyalához (1995) versei között is jócskán találunk ilyen elven felépített költeményt. És az ironikus-groteszk látásmód sem válik egyeduralkodóvá,42 sőt az utolsó két kötetben némileg megszelídül, s újra hangot kap a mélyen átélt tragikum - nyilván a költő súlyos betegsége, halálközelség-élménye következtében is. A Farkasok órája negyedik ciklusa, Az Apokalipszis szakácskönyvéből szerves folytatója a Döbling apokaliptikus verseinek, épp csak a versek valamivel játékosabbak, ironikusab- bak („Homorún / borul fölénk, mint szájpadlás, a menny: / begyulladt boltozat, nyál39 Vö. Lator László: Baka István égtájai = uő: Szigettenger, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1993. 308-309. 40 Fűzi László hangsúlyozta Baka két utolsó kötete kapcsán, de a korábbiakra nézve is igaz: „...a költő világa nem kötetről kötetre változik, hanem lassú átalakulásokkal, átfejlődésekkel". Fűzi László: Szerepversek - sorsversek (Baka István: November angyalához) = uő: Balvégzetű évtized? Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 1996. 90. 44 Vö. „Azok voltak az első kimondottan nem a metaforára, hanem az iróniára épülő verseim." Nem tettem le a tollat... Zalán Tibor beszélgetése Baka Istvánnal (1994 nyara), Tiszatáj, 1997/9. 26. 42 Vö. „Ott sem »költőieden« Baka, ahol ironizál, parodizál, ahol idézőjelbe tesz megszentelt hagyományt. Ha olykor elhagyja is a rímet, az időmértéket nemigen, képalkotó képzelete pedig töretlen. Nem kevésbé törekszik a szinte retorikus jellegű megszerkesztettségre, nem egy ízben (...) keretbe foglalja a verset, máskor a keret a nyitó tétel átformálását, visszavonását teljesíti ki, folyamatot zár le, az időiségébe lépett lét helyzetét körvonalazza." Fried István: Baka István „benső világtere'' = uő: Árnyak közt múlandó árny. Tanulmányok Baka István líráidról, Tiszatáj Könyvek, Szeged, 1999.122-123. 74
