Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 12. szám - Nagy Gábor: A nemzeti közösség sorsértelmezése Baka István költészetében

Helsingőr úgy lebeg a semmiben Ahogy Noé kasztrált hímtagja éppen (Nem megható e bibliai képem?)

De hát mit ér a vén kasztrációja Lányát fiát meghozta már a gólya S elfetrenghet holtáig részegen Véget nem ér amit e sárgolyóra Kimért az Úr s akárcsak idelenn Kétharmaddal dönt a történelem

Fent vagy elég az egyszerű többség Hogy ezt a kis világot romba döntsék Ki tudja hogy amott kiben mi munkál Ki mirtuszt nem kapott kinek meg oltár Elég díszes nem épült jaj ki tudja

E velejéig romlott égi s történelmi léthelyzetben Yorick a dacos öntanúsítást választja, ezt is a szerepéhez illő blaszfémiával:

S ha minden varjú azt károgja voltál Azt felelem nyugodtan félig holtan Igazatok van udvaroncok voltam De nem ti én én támadok fel újra.

Azt a kényes egyensúlyt, amit Baka a Yorick monológjaiban megteremtett, nem engedvén, hogy akár az aktualizálás, akár a történetiség felé billenjen a mérleg, itt a Yorick alkonya állítja helyre: aktuális töltete, politikai vonatkozása csekélyebb. Nagyrészt az ügynökök említésében s e Nagy László-s szentenciában merül ki: „Émelyítőn becukrozott a nép". Itt már a halállal számot vető, a halálra készülő költő monológjáról van inkább szó, talán a bebörtönöztetés is a betegség, a halálra ítéltettetés metaforája. Igaz, a zárlat még mindig a lélek sanyargattatását, a pusztuló világ lélekromboló hatását hangsúlyozza: „tudom nem a testem / Világ-cellámban lelkem rothad el."

A Yorick-versek Bakája „szinte közvetlenül reagált bizonyos személyes történelmi tapasztalatokra, a széthulló, szétrohadó világ képzetébe építve bele saját szituáltságát - még ha hibátlanul működő költői ösztöne ezúttal egy többszörös kulturális utalórendszer kereteibe is illesztette bele az érintettséget."34 A ciklusnak egyik újdonsága az a tragikomikus játékosság35, amit Baka Yorick, az udvari bolond szerepéhez hűen alakít ki, bizonyára nem függetlenül Kormos István példájától.

3.4 Kettős kulturális kód: Sztyepan Pehotnij testamentuma

Sztyepan Pehotnij lefordítva nagyjából annyi mint 'Gyalogos István', 'Baka István'. Itt tehát úgy ölt maszkot a költő, hogy kimondottá, hangsúlyossá teszi önmagával való azonosságát is. Én és nem-én határainak felbontása nem puszta költői játék, nem is csak az én-identitás bizonytalanságát tételező posztmodern belátás: a két kulturális kód egymásba írhatóságáról is szó van. A két kulturális, társadalmi-politikai közeg egymásba olvadása, egymásba olvasása persze elsősorban nem kulturális összefüggéseken, hanem az

34 Szilágyi M. i. m. 55.

35 Vö. Görömbei András: Baka István költészetéről - három tételben 3. Farkasok órája = uő: A szavak értelme, 225.

71