Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 12. szám - Nagy Gábor: A nemzeti közösség sorsértelmezése Baka István költészetében
3.3 A világ alulnézetből: Yorick-versek Ha a nemzeti önazonosság sérül, és e sérülés oka, jellege nem fogalmazható meg nyíltan, mert hatalmi érdekeket sértene a kérdéseket feltevő művész, szinte ösztönös reflex a kérdések álcázása. Az álca a lírában legtöbbször valamilyen, első látásra félrevezető maszk, szerep felvétele. Baka István korai maszkverseiben ez a kényszerűen álcázó attitűd is tetten érhető. Ám Petőfi, Vörösmarty, Liszt vagy a kurucok maszkját felöltem nem csupán álcázást jelent: a nemzeti identitás csak folyamatában ragadható meg, így bármilyen jelenkori sérülése végeredményben a múlt legkülönbözőbb eseményeihez is kapcsolódik. Ha az álcázás kényszerének megszűnte után is maszkot ölt a költő, feltételezhetjük, hogy ebben az ösztönös reflex továbbélésének is van szerepe. Fontosabb azonban, hogy az ilyen esetben elsősorban poétikai megfontolásokról lehet szó. Baka a Yorick- és Sztyepan Pehotnij-verseket 1990-ben kezdte írni. Ekkoriban semmi szükség nem lett volna már az „álcázó kód" működtetésére. (Ez különösen az első esetben szembetűnő, hiszen Pehotnij megteremtése aligha lett volna lehetséges 1989-90 előtt.) Többről van tehát szó, mint kényszerű rejtőzködésről, áttételes fogalmazásról. Yorick sokszorosan közvetített figura: Shakespeare Hamletiében „szerepel" - egy halott koponyájaként. Nálunk először Kormos István „keltette életre", Baka tehát Yorickkal egyszersmind újabb nemzeti hagyományt kapcsol be költészete áramába. Yorick ugyanakkor jóval kisebb, ránk hagyományozódott tehertételt jelent, mint a kulturális emlékezet legfontosabb darabjai: akár az antik hagyományra, akár a Bibliára gondolunk. Yorick: nem sűrűn teleírt lap, így több teret ad a művészi teremtésre, innovációra. (Bár az is igaz, hogy Shakespeare Hamlet]e maga is meglehetősen széles kulturális hagyomány alapműve.) Mindenesetre Baka „a demitizálás szándékával"31 nyúl az európai műveltség egyik nagy mítoszához - ezt jelzi a hősválasztás, amelynek révén a képlet - Hamlet kezében Yorick koponyájával - megfordul, Yorcik tartja kezében az elhunyt Hamlet koponyáját. A Yorick-szerep felszabadította Baka versnyelvét a jórészt maga vállalta kötöttségek alól. A groteszk és ironikus minőségek mellé itt már a nyers szókimondás, a szabadszá- júság, esetenként a trágárság társul a szöveget gazdagító, ugyanakkor fel is lazító elemként. Korábbi önmagához képest a Yorick-versekben apoétikus, depatetizált a Baka-líra; ez az azonban nem jelent lírai programként értelmezhető költőietlenséget, Baka csak fellazítja a kereteket anélkül, hogy a kor jellemző irányzataihoz kapcsolódna, gondoljunk bár Petri György vagy Tandori Dezső költészetére. Persze Baka ez alsó, nemegyszer argó jellegű nyelvi regiszter hitelesítését, elfogadását nem bízza a véletlenre: erre is szolgál Yorick „társadalmi státusa", lévén udvari bolond.32 A szándékos anakronizmusok is jelzik: Baka nem történelmet lírizál, hanem történelmi kulisszák segítségével mutat rá az emberi sors bizonyos tértől és időtől független jellemzőire. Arra, hogy azok a sorsképletek, amelyek a 20. század végi magyarság életét meghatározzák, hasonló formában léteztek és létezhetnek más térben és időben. Norvég-dán helyett svéd-dán függőségi rendszer szerepel a versciklusban. Ám hogy e viszonyrendszer minden értelmezői önkény nélkül megfeleltethető az orosz-magyar - vagy talán még inkább: a román-magyar - kapcsolatnak, arra maga a szöveg hívja fel figyelmünket, a Yorick monológja Hamlet koponyája felett soraiban: 31 Szilágyi Márton: István jelenései (Baka István költészetéről) = uő: Kritikai berek, Balassi-JAK, Budapest, 1995. 55. 32 Vö. „A bolond veszélyes határokon él. (...) A bolond egyrészt talpnyaló, másrészt a legkeményebb ellenzéki. A bolond államtitkok beavatottja. A bolond a kristálytiszta józanság és az őrület beavatottja." Darvasi László: Yorick, Hamlet koponyájával. Baka István új kötetéről, Délmagyarország, 1992. jún. 12. 69
