Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 12. szám - Nagy Gábor: A nemzeti közösség sorsértelmezése Baka István költészetében

határozott történelmi helyzetekre" ne utalna21. A kozmikus-apokaliptikus képekbe is be- beszüremlenek a nemzeti történelem sorsmodelljei: sivalkodva kitörnek / az Orioncsillagbeli szörnyek / elözönlik a levert vidéket / Haynau- és Bach-pofáju rémek". De az ország folyóinak és havasainak féltése is köthető - igaz, szándékosan későbbi - történelmi helyzethez - Trianon fenyegető réméhez: „ülök hát mozdulatlanul nehogy el- rebbentsem folyóit / a havasok cukorsüvegét föl ne nyalják / a hajnalok csak ülök mozdulatlanul".

Feltűnő, Baka milyen tudatosan, szinte pszichológiai alapossággal építi fel a döblingi utolsó napjait élő Széchenyi személyiségét. Megszállott szenvedélyességű vízió és történelmi tisztánlátás vegyül a hosszúvers monológjaiban. „A vers lírai hőse az idegösszeomlásból gyógyulva minden korábbinál élesebben és tisztábban látja a nemzeti rothadást (Széchenyi szavai), a pusztulást. A hatodik rész ezt a lehiggadt, metszőén okos, saját sorsát és a közösségét együtt látó Széchenyit szólaltatja meg."22 A vers hőse azonban az egész nemzet nevében is beszél: „az önvád, a bűntudat, amelyet Széchenyi jobbára az egész nemzet helyett vesz magára, nem csak a nemzet, de a teremtett világ rendje, Isten ellen elkövetett bűnből fakad. így válik a kiűzetettség metaforája: Döbling, a hazátlanság, a nemzetpusztulás metaforája: Magyarország, és a teremtett világ rendjének megbolydu- lását kifejező metafora: a Pokol azzá a hármas metaforává, amely az első tételben még kifejtve szerepel (»Döbling-Magyarország-Pokol«), az ötödik tételben azonban eggyéolvad, s a Döbling többszöri, dobszót idéző ismétlésében összegződik."23

A Döbling tovább gazdagította a hosszúvers műfajában rejlő lehetőségeket: „hatalmas, görög sorstragédiába illeszthető, hatrészes önmegszólító monológ, (...) egyetlen éjszakába sűrített lélekdráma"24. S az egész kötet versei „nemzeti magatartásunk, önismeretünk alapkérdéseit vetik fel illúziótlan bátorsággal, éjfeketében."25

3. Ironikus történelemértelmezés: a hommage-versektől a szerepversciklusokig

3.1 A nemzethalál-látomástól a nyolcvanas évek szakadozott díszleteiig

Az Égtájak célkeresztjén (1990) új verseiben Baka ismét Vörösmarty maszkját öltötte föl. A Vörösmarty-töredékeknek azonban később nem lett folytatása, a három korábbi hasonló verssel együtt csak afféle „virtuális" ciklust alkot.

A Vörösmarty-töredékek a Halál-boleró ciklusban jelent meg. A ciklus címadó verse a Trauermarsch és a Mefisztó-keringő folytatása, abban a tekintetben, hogy Baka ezekben a versekben zenei formákat kísérelt meg versbe átültetni. Ám míg a két korábbi vers a romantika korából veszi témáját és „zenei" formáját - amit (hozzávetőlegesen: a zaklatott ismétlésszerkezetet és a harmónia ötvözését disszonáns szólamokkal) csak kiemel a versek látomásos képisége a Halál-boleró régebbi időkbe, a középkor babonás világába nyúl vissza, sejthetően a Baka által is fordított Carl Michael Bellman dalainak a hatására. A csúfolódó-csipkelődő, nemegyszer sikamlós vagy útszéli szóhasználatú dalok valószínűleg a Yorick-ciklus felé nyitották meg az utat Bakának (no meg egy remek triptichon,

21 Lengyel Balázs: Baka István: Döbling, Kritika, 1986/2. 33.

22 Olasz Sándor: Baka István: Döbling, Kortárs, 1986/3. 166.

23 Nagy G. i. m. 143.

21 Grezsa Ferenc: Baka István: Döbling, Alföld, 1985/2. 83.

23 Görömbei András: Baka István költészetéről - három tételben 2. Döbling, 222.

64