Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 12. szám - Nagy Gábor: A nemzeti közösség sorsértelmezése Baka István költészetében
célozott az ég", illetve - mint majd később Nagy Gáspár a Nagy Imre-versében - egy önéletrajzi adalékkal: „megyek, megyek az őszi parkon át, / zsebemben gesztenyék, nyolcévesen" - márpedig Baka István 1956-ban volt nyolcéves. Az Ady Endre vonatán „válasz nélküli kérdéssora olyan nemzethalál-vízió, mely érzésvilágában hasonlatos a magát utolsó magyarnak tudó Adyéhoz. Nyomasztó tehetetlenségérzés sűrűsödik erőteljes látomásba, éjszakai atmoszférába."18 19 Még a vers erotikus töltete is démoni jelleget kap az ajzottságot, űzöttséget végsőkig fokozó vízióban: „Hová robog ez a vonat ki tudja / fekete szűz égő vörös szemekkel / fekete csapzott hajzata vo- nódik / utána sátán vasszüze hová fut / ki tudja talán csak a sínek / de ki tudhatja hogy a sínek is / hol csavarodnak föl a semmibe". E vers zilált, szaggatott mondatai, túlfűtött képisége jellemzi a Döbling II, III, V és VI-os tételeit is. A bolondokháza motívuma pedig már teljes konkrétsággal a Döbling című hosszúvers felé mutat: „a Mindenség csak túlméretezett / bolondokházi kórterem tudom" - fogalmaz a De profiindis, s mintha egy bolond látomását olvasnánk a Circumdederuntban: „e világ-pincében ahol körülkerítnek / Isten-szemét és Sátán-limlomok / mióta várom már ki szabadít meg / és rémlik olykor ott fönn láb dobog". A Döbling egyik nagy érdeme, hogy a bolondokháza motívuma nem csupán Széchenyi István személyiségéhez köthető. Sőt az egész vers centrális motívuma az I-es tétel ke- retversszakaiban megfogalmazott hármasság: „körülnézhetek Döbling ez vagy Magyar- ország / vagy a Döbling-Magyarország-Pokol". Telitalálat az is, ahogy az első keretversszak második sora - „az orvosok az ápolók sehol" - történelmi-politikai érvényűvé módosul, még hangzásukban is hasonló szavakkal: „az orgyilkosok árulók sehol". A versben Széchenyi vívódását részben az a kettősség határozza meg, amellyel saját magára gondol: „legnagyobb magyar szerencsétlen gazfi én". Másutt az önmarcangolás dominál: „nyugodj meg Döbling anyaméh s te a / Sátán magzata el ne hagyd soha"; „Döbling vén embriója és bolondja / aludj aludj felébredned tilos". Aztán megint a „legnagyobb magyar" öntudata, egyszerre önostorozó és nemzetféltő - s ebben Adyra is emlékeztető - hangja szólal meg: „Magyarország nincs többé már csak bennem él".15 A hosszúversben (álom-, látomásjbetétként olvasható IV-es tétel, Széchenyi egy régi emlékének félelmetes vízióvá torzulása a mű csúcspontja. Az emlékkép egy futkározó sovány kutya. Jelképessé, apokaliptikussá azonban a Döblingben tépelődő Széchenyi víziójában válik. Keserű vízió: „Sovány gacsos lábak fakóvörös szőr / ernyővázként nyílócsukódó bordák". Az ételt keresgélő kutya (már a Tűzbe vetett evangélium című versnek is alapmotívuma, csak ott a hit után hiába sóvárgó ember metaforájaként20) nem más, mint a szövetségesre, segítő kézre, boldogulásra vágyó Magyarország: „Mit kutakodtál boldogabb fogakkal / lerágott Európa-csontokat / szaglásztad félszegen az éjszaka / kátrányával bemázolt Mennyország-falat". Bár az egész kötetet tekintve igaz, hogy Baka itt „a közép-európai ember történelmi és létezés-tapasztalataira" koncentrál, az is világos, hogy a magyar történelem szemszögéből tekint az egészre. Az pedig végképp nem állítható, hogy „konkrét eseményekre, megGörömbei András: Baka István költészetéről - három tételben 2. Döbling = uő: A szavak értelme, 221. 19 Vö.: „...az önemésztő belső számvetés a meghasonlottság ellenére is a »Magyarország nincs többé már csak bennem él« lehetőségét rettegő nemzetféltő magyarságélményt takar." Keresztury Tibor: Megtisztító őszinteség (Baka István: Döbling), Napjaink, 1986/1. 27. 20 Vö. Görömbei András: Baka István költészetéről - három tételben 2. Döbling, 222. 63
