Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 12. szám - Vasy Géza: „Magyarnak számkivetve” (Balázs József Magyarok című regénye és fogadtatása)
E két utóbbi motívumra a Magyarok elemzése kapcsán meglepően kevés figyelem esett. Pedig a halál nemcsak a másik két pályanyitó regényben, hanem ebben is központi szerepű. Közülük a legfiatalabb, Kondor Abris hal meg idegen földön. A fiú érthetően sokat foglalkozik halálával. Gáspár Dániel, a negyvenes éveiben járó férfi elképzeli a saját halálát. Tudják már itthon is, hogy a háború szedi a maga áldozatait, s ennek számos esetével találkoznak a hátországban. Amíg ott vannak, eltűnik a német kocsis. Társa agyonlő egy német kiskatonát, mert az szökni próbál: nem akart agyonlőni két végsőkig elcsigázott orosz hadifoglyot, akik nyilván mégis agyon lesznek lőve. Megtudják, hogy a lengyel asszonyok férjeit mind agyonlőtték. S ki tudja, rájuk, a gyerekeikre milyen sors vár. A tengerparton is egy halottat látnak. Meghal a gazda orvos fia is a fronton; Az epilógusból megtudható, hogy Kis Dani és Tar Elek nem tért vissza a frontról. A népek háborúskodása ebben a kamaratörténetben is mennyi halállal jár. S mindezt általánosítja Abris álma a legutolsó magyarról, aki egyedüliként őrzi már a földet, ahol mindenütt az egykori magyarok feküsznek, s most ő meg fog halni, kéri a fiút, temesse majd el. A német kocsis sánta és félnótásnak mutatkozik. Mégis, nagyon örül a magyaroknak. O mutatja meg Fábiánéknak a padlásról a fogolytábort, s bizonyosan azért lövik agyon, mert a foglyokon akart valamiképpen segíteni. A szatmári faluban pedig Bacskó Bandi „A bolond. Vagy nem is bolond, csak ráfogták a népek." Amikor a tíz ember elindult, Bacskó Bandi maradásra szerette volna bírni őket. S amikor a hazatérőket meglátja az úton, lelkesem segít nekik, kíséri őket.13 Ez a két figura alighanem születésétől fogva kilóg társadalmi környezetéből, s ezért minősül bolondnak, pedig igaz emberek, akik kiélezett helyzetekben emberségesen képesek cselekedni. Balázs József más regényeiben normálisan felnövekedett emberek megbolondulása jut szerephez, meghatározóan a Fábián Bálint találkozása Istennel lehet erre példa. A két típus nem azonos egymással. A megbolondulás válasz arra, hogy tragikus hiba csúszik be az egyén sorsába, általánosabban: a teremtés hibái kényszerítenek a torzulásra. A falusi, városi kisközösségek bolondjai azonban sokszor valóban nem bolondok: valamilyen testi hibájuk vagy egyéb ok miatt maradnak ki a kisközösség szokásos ne- velődési folyamataiból, s válnak önhibájukon kívül legalábbis különccé. A Magyarok bolondjai pozitív jellemek, a teremtés hibáit ezek a hibás emberek is csökkenteni szeretnék. Amiként a királyoknak, a falvaknak is szüksége volt a bolond szerepre. Ács Margit a Magyarokat és a Koportost tárgyaló kritikájában a két mű kulcskérdéseinek a következőket tartotta: „Mi a haza? Mitől magyar a magyar? - ez az egyik; Hogyan érti meg az élő a halált? - a másik." A halálmotívum kicsit részletesebb vizsgálata alapján belátható, hogy a második kérdéskör a Magyarokban is meghatározó. így félreértés Nácsa Klára igényes tanulmányának az a tézise, hogy a másik két pályanyitó regénnyel ellentétben, ebből hiányzik „a metafizikus árnyalat". Balázs József ábrázolásmódjával, poétikai eszközeivel kapcsolatban sokan említik a meghatározó szociográfiai-történelmi életanyagot, s az ebből következő realista eszköz- használatot és szemléletet. Kis Pintér Imre találó megfogalmazása szerint „Balázs nem azonosul egészen a hőseivel, de végig az ő szemükkel látja az eseményeket, és annyit mutat fel csupán a világból, amennyit az érzékek tényszerűen képesek befogadni. Heming- way-re emlékeztető stílusfogása így nem válik pózzá, sőt éppen ez a forma mutatja fel közvetlenül a szituáció belső törvényeit." Vagyis az író nagymértékben azonosul a hőseivel. Bár sokkal többet tud náluk, ezt nem érzékelteti. Mindeközben a lehetséges mértékig tárgyilagosságra törekszik. Mások a balladai jelleget (Márkus Béla, Nácsa Klára), az erős atmoszféra-teremtő képességet (Szász Imre), a tömörséget (Szekér Endre), s nagyon sokan a filmszerűséget emelték ki. A Magyarok fogadtatása méltó volt a műhöz. S bár a regény megjelenése óta majdnem harminc év telt el, a mű érvényessége nem fakult meg. 51
