Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 12. szám - Horváth Dezső: Huszonnégy évvel később
Horváth Dezső Huszonnégy évvel később* Családi termelőszövetkezet Az elmúlt harmincöt év termelőszövetkezetei nem lehettek rá hatással - még ha kiegészítjük a megelőző 5-6 esztendő fuccsba ment erőlködéseivel, akkor se —, hogy családi alapon szerveződő gazdálkodó csoportokról beszéljünk, de észre kell vennünk, hogy támadnak ilyenek. Zsombón például háromról hallottunk, ebből szeretnénk kettőt közelebbről is bemutatni. A Barna család áradata az egyik, amelyről az következtethető, hogy hosszabb időre is életképes lehet, és talán még terebélyesedhet is, a másik pedig a Sí- pos-Kálmán páros. A Barnákról Három generáció üli körül az asztalt a legidősebb Barna Andrásék tanyájában. Kilencen voltak testvérek, össze is tartottak, amíg ki nem röpültek, és önállóvá nem váltak. Két gyermekük, András és Károly a földnél maradt, és a helybéli szakszövetkezetben vezetőségi tagságot, illetve döntőbizottsági elnökséget is kaptak, amíg valakinek föl nem tűnt, hogy egy vezetőségbe egy Barna is elég lenne. Ha ketten voltak együtt, az már összeférhetetlenségbe torkollott. Andrásnak a fia is András, vasutas középiskolát végzett - akkor még nyugdíjas munkahelynek számított a vasút! -, aztán hazajött gazdálkodni. Károly- nak is Károly a fia, ő viszont élelmiszeripari szakközépiskolába járt, dolgozott is a tejiparban, de ő is jobbnak látta hazajönni, és ugyancsak gazdálkodni.- Ha két Barna összeférhetetlennek számított, akkor most a négy nem az?- Eddig még nem tapasztaltuk semmi jelét - mondja az idősebb testvér jogán András.- Honnan jött az ötlet, hogy együtt maradjatok?- A kényszer hozta így. Mindketten úgy nősültünk, hogy feleségünkre a paraszti munkában legföljebb kisegítőként számíthatunk. Amikor a gyümölcsöt kell szedni, akkor jönnek, a csomagolásnál is hatalmas részt vállalnak, vasárnap is, de a megtermelés ránk marad. Mindenki tudja, nálunk egy paraszt nem paraszt, ezt a munkát egy ember nem tudja végezni, ezért fogtunk össze. Eddig csak a kovácsmondókát hallottam ilyen tálalásban. Egy kovács nem kovács, két kovács fél kovács, három kovács egy kovács. A kisebbik Andris és a vele egyidős Karcsi szándéka egyben volt közös: el innen, minél messzebbre. Azért végezték a szakközépiskolát, hogy biztos kenyér legyen a kezükben. Mert a szakszövetkezet jövőjében nem bíztak annyira, hogy maradni mertek volna. Karcsit, talán tizennégy éve lehet, mi vittük be Szegedre, a tejiparba, éjszakai műszakra, * Részletek a szerző szociográfiai munkájából 26
