Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 12. szám - Molnár Miklós: Bolond Istók zápszínháza
virtus. A többiek: a tetemre hívott osztálytársak, tanárok, az internacionalista ivó- és költőcimbora - mind szánalmasan pitiznek, valahogy mégis megindító- ak (titkon szégyellik a gyávaságukat). Istók iskolatársa, a katonamundérban érkező Rácz Jóska közlegény két mondattal helyreüt mindent, lemossa a gyalázatot. Bár termete egyáltalán nem délceg, s a válla sem mondható araszosnak, Toldi Miklós indulatával formed a bíróságra: - Hát van magukban arányérzék? Azokkal a vádakkal, amikkel őt - és Istókra mutat - bíróság elé citálták, a fél országot le lehetne tartóztatni! - [Az ország másik fele meg akkurátusán megbilincselné, fogságban tartaná, tanúskodna ellene, bitóra húzná, fölnégyelné - ki-ki a tiszte szerint.] A vád képviselője megrökönyödik mint az egyszeri falusi tanítónő, akit Jurij Gagarin arcon csókolt a kunvásárhelyi városháza előtti téren, és azóta Gagarin kedvesének tartja magát, míg egy szép keddi napon föl nem kapja Bodák Benedek szelleme, és sutty: egyik percről a másikra Alsótyúkrákosról egy párizsi maszturbálószalonba nem röpíti, ahol az urak éppen azzal foglalatoskodnak, hogy onanizálóversenyen döntsék el, melyikük nyerhet fölvételt a Nagy Masz- turbátorok Don Quijote de la Mancha kóborlovagrendjébe. Az alsótyúkrákosi vénkisasszony soha nem volt még ennyire fölizgulva. Combjai tövén a gyehenna zsarátnokai izzanak; fékezhetetlen reszketés lepi meg, és ágyékában robbanni kezdenek a parazsak. Nem is robbanások ezek, inkább rőzselobbanásnyi nyi- lallások, de egész testét úgy végigperzselik, hogy az agya is belereng. Eközben maga elé lihegi a szorzótáblát: - Egyszer kilenc kilenc... kétszer kilenc tizennyolc... háromszor kilenc... - Fölakad a szeme attól, amit lát. - Jézus Mária, azzal ilyen magasra lehet lőni? De miért így csinálják? Miért nem belém? - Eszébe se jut, hogy hiszen még szűz. - Huszonhét... - mondja aztán, mintha számolná a sorozatban rátörő orgazmusokat.- Fényességes úrnőm! - súgja a fülébe Bodák Benedek szelleme, aki a tanítónőt Párizsba röpítette. - Nem tudom, kellőképpen figyelembe veszed-e azt a sarkalatos tényt, Szüzesség Hús oltára, hogy a nevelés nagyrészt visszatükrö- zés, mégpedig tudatküszöb alatti szinten. A gyerekek tükrözik a felnőtteket, akikkel kapcsolatba kerülnek, visszatükrözik a lelkűket és a tudatukat, és közben beléjük ivódik, amit tükröznek. Beülnek a gyerekek az iskolapadba, erre eléjük penderül egy érzelgős nőszemély, akinek valószínűleg nincs saját gyereke, mert fél a házasságtól, fél a szeretkezéstől, és úgy akarja szublimálni női és anyai emócióit, hogy fölcsap pedagógusnak. Szerinted mit közvetít tudatküszöb alatt az ilyen krónikus szerelemnélküliségre kárhoztatott testű és lelkű nőszemély a rábízott gyerekeknek? Micsoda pedagógus az, akinek egy párizsi maszturbálószalonba kell mennie, hogy életében először orgazmust éljen át? Netán abban vagy érdekelt, ó, Elmaradt Gyönyörűségek Foglalatja, hogy a „szocialista társadalom" csupa frigid és impotens emberből álljon? Kinek a megbízásából terjeszted az életellenességet? Nem volna itt az ideje, hogy föllázadj megbízóid ellen? Hogy kibabrálj a prűd kertitörpeagyú kommunistákkal? Feküdj le mindenkivel, akit csak megkívánsz, férfiakkal, nőkkel, gyerekekkel, kankutyákkal, bakkecskékkel, csődörökkel! - De én Gagarinba... - dadogja a nő. - Te Gagarinba vagy szerelmes, Huszonhét Orgazmusú? Hallom 5
