Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 12. szám - Molnár Miklós: Bolond Istók zápszínháza

és engedelmeskedem. Máris indulunk, fényességes úrnőm, elrepülünk Moszkvába, és Gagarin pöcsévé változtatlak. Vagy szívesebben lennél inkább Tyereskova pinája?

Az ügyészi fej rezegni kezd a csenevész nyakon. - A magyar néphadsereg katonája így nem beszélhet! Vigyázzon a szájára, mert maga is idekerül! - üvölti.- Attól tartok, az ügyész úr kissé elgaloppírozta magát. Én úgy tudom, a magyarok már legalább száz éve kihaltak - jegyzi meg nyájasan mosolyogva a bírónő.

A kirendelt ügyvéd visszabagatellizálja az elefántot bolhává. Védőbeszédében arról próbálja meggyőzni a bíróságot és a vádlottat: elég, ha Istók rendszeresebben olvassa a Társadalmi Szemlét meg a Valóságot, mindjárt jobban megérti a „reális szocializmus problémáit", az „aktuális társadalmi folyamatokat", és menten elfogadja a státuskvót. A népi ülnökök mélán bólogatnak.

„Csak nehogy mártírt csináljanak itt belőlem", gondolja Istók.

De megússza: „népköztársaság államrendje elleni kétrendbeli izgatásért" háromhavi börtönbüntetésre és a bűnügyi költségek megtérítésére ítélik, és egy évre eltiltják „közéleti jogainak" gyakorlásától. A büntetést a bíróság kitöltöttnek tekinti, és elrendeli Istók szabadlábra helyezését. Az ügyész súlyosbításért fellebbez.

Rabtársa, Pőcsik Farkas Mátyás, akivel összebilincselve utazott, négy hónapot kapott gyermektartás-fizetési kötelezettség elmulasztásáért (ezt hozzáadják a korábban kirótt büntetéséhez).

Istók a bácskereki rendőrségi fogdán tölti az éjszakát. Hajnalban rabszállító autón viszik vissza a megyei börtönbe. A 48-as zárkában csak a lókötő nemes- gergényi roma, Csukár Balázs gubbaszt magában. Rettentően nincs ínyére, hogy Istók máris szabadul, börtönzsargonban: póterol. Testi fölényét lelki erőszakká igyekszik átfordítani, hogy porig alázza Istókot. Pocskondiázza és fenyegeti. Legszívesebben agyonütné. Most Istók van az ő börtönében. „Isten bocsássa meg nekem, amit a fajtám elkövetett az ő fajtája ellen. Csak kibírjam szabadulásig. Nyugi, a karmikus kompozícióban ez a fortissimo. Amit most megtanulhatok, nincs benne semmilyen katekizmusban. Mindjárt megerőszakol ez a vadállat. Megfojt az albatrosz-szárnyaival." Csukárnak tetszik a papos küllemű Istók, rákívánkozott. Kívánja, gyűlöli, el és meg akarja emészteni. Szeretne megsemmisülni, újjászületni. Erejéből csak verbális erőszakra futja; kényszeríti Istókot, hogy a fogkeféjével kibokszolja, a cipőkeféjével tükörfényesre polírozza a cellapadlót. Legyen tisztaság, pusztuljon a világ! „Föl is kéne nyalnod. Mire való a nyelved? Ha ki mersz zörögni, megöllek." Már-már szerelmi vallomás.

Istókot délelőtt 11-kor kiszólítják; suvikszát, cipőkeféjét, szappanét, szappantartóját, befeketedett fogkeféjét Csukár Balázsra testálja. Fél óra múlva kilép a börtönkapun. December huszonegyediké van. Esik a hó, a járókelők megbámulják Istókot, amiért ilyen időben is kiskabátban flangál.

„Segítség, szabad vagyok. Megpróbált engemet az Úr, szentséges neve legyen áldott. Köszönöm a bentiét minden pillanatát. Köszönöm, hogy együtt lehettem

6