Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 1. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT TÓTH MENYHÉRT - Gyergyádesz László: „Csak a jó szándéknak van gyümölcse”

Az új állandó kiállítás legnagyobb egysége tehát továbbra is a miskei festőművész életmű-kiállítása lesz. Ez nem véletlen, hiszen alkotásainak legalább kilencven százaléka s a főművek szinte mindegyike a Kecskeméti Képtárban található. Mindazonáltal arra továbbra sem lesz lehetőségünk, hogy a több ezres anyagot egészében mutassuk be. Ezentúl is csak egy csekélyke kis töredék lesz kiállítva, így azon belül kell a teljesség illúziójára törekednünk. A teljesség igényének külszíni jelentésében is igyekszünk majd megfelelni, elfogadva egy a műgyűjtés régebbi fázisaihoz köthető rendezési módot, melyet Magyarországon mostanában például a Szépművészeti Múzeum Régi Képtárában láthattunk, azaz képeket nem csupán egy sorban lehet elhelyezni. Tóth Menyhért esetében ez számos műve esetében nyugodtan megtehető, hiszen vannak olyan témái, így különösen a fejek vagy a vele rokon „virágportrék"12, melyeknek az elhelyezését akár ikonosztázion- szerűen is megoldhatjuk úgy, hogy a művek továbbra is mindenki számára élvezhetőek maradnak.'3

Mennyiségi és technikai problémáink voltak eleddig Tóth Menyhért grafikáinak, hihetetlenül gazdag rajzanyagának elhelyezése tekintetében. Két megoldás is kínálkozik, azonban mindkét esetben jelentős, mindenekelőtt pénzügyi segítségre szorulunk. Egyrészt grafikai tárlók elhelyezésére lenne szükség a termek közepén, ahol évente - betartva a megfelelő múzeumi állagvédelmi előírásokat - kétszer-háromszor is cserélnénk a kiállított műveket, másrészt, vagy emellett a modern technikai lehetőségek felhasználásával digitálisan rögzített képeket mutatnánk be. Mindenesetre ez utóbbi lenne az a megoldás, amellyel végre az előbbiek mellett a jelentős számú vázlatanyagot, különösen a füzetekben találhatóakat is bevonhatnánk a szélesebb körű kutatásokba. Ily módon a nagy- közönség számára is könnyen kezelhető és a műtárgy biztonságát is figyelembe vevő kiállítási fomra létesülne.

Az új állandó kiállításunk egyik sarokköveként fontosnak tartjuk, hogy a Bánszky Pál- féle utolsó állandó kiállítás14, illetve a Supka Magdolna által rendezett időszaki kiállításokhoz képest ezúttal jelentősebb szerepet kapjanak a korai művek.15 (Ennek a felső határát Bánszky Pál 1945-nél16, míg Sümegi György 1949-nél húzta meg17.) 2002 februárjában Zalaegerszegen, a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben, de mindenekelőtt a 2003 nyarán a Kecskeméti Képtár Pávás termében és annak előterében megrendezett Tóth Menyhért festőművész ideiglenes életműkiállítása keretében már kísérletet tettünk arra, hogy az eddigi felfogással szemben arányosabban képviseltessük a harmincas és negyvenes évek termését. Arányosabban, mivel ma már nem kell feltétlenül csak a fehér korszakra s a legismertebb főművek sikerére hagyatkoznunk. Egyet kell értenünk Sümegi György- gyel a pályakezdés jelentőségének hangsúlyozásában. Valóban, rendkívül változatos a korai anyag, melynek kísérletező irányváltásaiban csírájában már ott rejtezik szinte minden, amit később egyre egyöntetűbb képet sugalló stílusban fogalmaz meg középső korszakától kezdve egészen halála évéig Tóth Menyhért. A korai művek értékeit, az életmű egészét látva, ma már jóval könnyebb „felfedeznünk", s már nem támadnak fel bennünk olyan kétségek, mint a fiatal festőművész 1941-es budapesti műbarátbeli kiállításáról író műkritikáiban Elek Artúrnak, Kállai Ernőnek és másoknak.18 Az állandó kiállítás e részének megrendezéséhez igen komoly segítséget nyújt számunkra az, hogy a képtár anya- intézményében, a kecskeméti Katona József Múzeumban huszonöt évvel ezelőtt, még Tóth Menyhért életében és közreműködésével, sor került egy a korai korszakot alaposan feldolgozó kiállításra.19

Tóth Menyhért utolsó korszakára, mint közismert, egy hihetetlenül tömör jelképi szintet ért el a műveiben, melynek magaslataihoz hosszú évtizedek alatt stílusának folyamatos egyszerűsödése is hozzájárult. Tóth Menyhért középső és késői korszakának a bemu117