Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 1. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT TÓTH MENYHÉRT - Gyergyádesz László: „Csak a jó szándéknak van gyümölcse”
átlagos nézők számára is maximálisan meg akarjuk adni a megértés, az átélés esélyét. Nem is beszélve arról a tényezőről, hogy a ma élő művészettörténészek és képzőművészek túlnyomó többsége még a mester személyes varázsával kísérve ismerkedhetett meg Tóth Menyhért művészetével, s vált művészetének elkötelezett hívévé és kutatójává. („Nem régen néhány hétig vele voltam - írja róla Goór Imre. - Érdekes ember. Ahol jelen van, ott körülötte forog a világ. Azért, mert szeret beszélni, s akaratlanul mondja a ruhátlan bölcsességeket, melyek szinte véletlenül, természetesen szövődnek gondolataiba."11) Ugyancsak szorosan hozzátartozik az életműhöz, annak megértéséhez, hogy Tóth Menyhért magas szintű irodalmi tevékenységet is folytatott. Éppen ezért a több helyen is publikált alkotásokon olvasható megjegyzésekből, a Kecskeméti Képtár művészettörténeti adattárában őrzött írásos dokumentumokból idézeteket helyeznénk ki felnagyítva a műalkotások között. Különösen fontosnak tartjuk, hogy az életmű-kiállításnak értékelhető nyoma maradjon. A hagyományos, katalógus formájában való dokumentálás mellett, miután - az előbbiekben is taglalt okokból is - nagy az igény rá, hogy egy kisebb könyvet (ismeretterjesztő jellegű, gazdag képanyaggal kísért, több nyelvű kismonográfiát), továbbá terveink szerint egy igényesebb kiállítású albumot is igyekszünk kiadni a képtár hatalmas Tóth Menyhért-gyűjteményéről. Mindamellett, várhatóan 2005 januárjában, egy kötetben is megörökített művészettörténeti konferenciával kívánjuk méltóképpen megkoronázni, s egyúttal lezárni az emlékév eseményeit a Kecskeméti Képtárban. Természetesen Tóth Menyhért új állandó kiállítása is aktuális feladat, hiszen egyrészt az állandó kiállítás a Farkas István-Glücks Ferenc-hagyaték második részének megérkezése óta, azaz immár több mint egy évtizede lényegében alig változott, másrészt a Cifrapalota 2003/2004-ben történő felújítása is alkalmat kínál az újrarendezéshez. Először az első emeleti állandó kiállításainkat (kecskeméti művésztelep, Farkas István és Mednyánszky László életműve, Nemes Marcell adománya) újítjuk fel, méghozzá úgy, hogy az eddigiekkel szemben jobban igyekszünk érvényesíteni az átélhetőség, az élményszerűség modem múzeumi követelményét. A jellemzően századfordulós, lényegében a XX. század első feléhez kapcsolódó képzőművészeti gyűjteményünket szeretnénk immár a hasonló korszakból származó iparművészeti gyűjteményünk anyagával együtt bemutatni. Hangulatos enteriőrökre törekszünk, mellyel végre jobban egyensúlyba kerül a befogadó épület és a belső múzeumi terek stílusa, hangulata. Tóth Menyhért állandó kiállítását várhatóan 2005 nyarán nyithatjuk meg újra. A helyszíne továbbra is a Cifrapalota második emelete lesz, de mivel a Gesamtkunstwerk törekvések érvényesítése zavarólag hatna Tóth Menyhért műveire, így szemben az első emelettel, itt inkább egy hagyományosabb, homogén kiállítási összkép kialakításra törekszünk majd. Fontosnak tartjuk, hogy az egykori bérlakásszinten is jobban figyelembe vegyük s mérlegeljük végre az adottságokat és a hátrányokat. A fő és valójában az egyetlen adottság az, hogy a kellően osztott terek segítségével jól szétválaszthatóak az egyes korszakok, irányok vagy motívumok. A hátrányokból azonban már több van: az egyik a többi szinthez képest alacsonyabb belmagasság, a másik pedig az, hogy a rendezés során kénytelenek leszünk felmenteni magunkat a szigorú, kronologikus rend betartása alól, mert az utolsó korszak nagyméretű képei nem fémek el a teremsor végén elhelyezkedő kiállítótérben, csak egy másik, közbenső terem alkalmas erre a feladatra. Mindamellett a kronológiát fontosabbnak tartjuk a Tóth Menyhért-i életmű érzékeltetésekor annál, minthogy teljesen a motívumok fejlődését helyezzük előtérbe, így adódhat az, hogy rendezői koncepciónk alapján az ikonográfiái szempontokat inkább egy-egy adott korszakokon belül mint elsősorban arra jellemzőt érvényesítenénk. 116
