Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 11. szám - Orosz László: „Közelebb az éghez” (Jókai és Katona)
got, 1812-től 15-ig, Gyenes Mihály még akkor is csak iskolás fiú volt.4 Mint máskor is megesett, az emlékek összekeveredtek, egymásra rétegeződtek Jókaiban. Az az írásához csatolt széljegyzet sem felel meg a valóságnak, hogy a Katona-kiadásokban közölt arcképet iskolatársa, Muraközy János készítette. A magyar irodalom és színészet hőskoráról szóló, benne a Bánk bánnak kiemelt helyet juttató regényét, az Eppur si muove (És mégis mozog a föld) címűt 1870-71-ben írta. E regény főhősének, Jenőy Kálmánnak a Bánk bánnal azonosítható történelmi tragédiája nem tud megbirkózni a kor vele ellentétes, sőt ellenséges körülményeivel, erőivel: a pályázaton nem figyelnek fel rá, a színészek nincsenek felkészülve arra, hogy helyesen játsszák, a közönség éretlen igazi megértésére, az elnyomó hatalom leparancsolja a színpadról. A színészek és a Bánk bánnal azonosítható dráma „viszonyáról" a regény három fejezetében esik szó. Először a Közelebb az éghez címűben. Jenőy találkozik színésznek állt volt iskolatársával, Borcsayval, aki Bányaváry néven egy vándortársulatot igazgat, meg a testvéreként szeretett unokahúgával, Cilikével, akit a nagyanyjuk kitaszított a családból, mert elszökött a színészekkel, s most színésznőként Bányaváry felesége. Felolvassa nekik drámáját, pontosabban az első néhány lap után már Ciliké olvassa. A költőt föllelkesíti, hogy „lelke teremtményét egy igazi művésznő ajkán megdicsőülni hallja." Bányaváry lelkesedése is határtalan: „Te fiú! Téged Isten csókja ért, hogy vezérvilága légy népednek a sötétben. Ha te ezt a világot elrejted, ha te ellopod magadat mitőlünk: ha te eltagadod a világ előtt azt, hogy költő vagy, ha te nem szolgálsz annak az oltárnak, melynél én csak ministráns vagyok, holott te pontifex; hát én esküszöm neked itt ezen oltárkövön, hogy én tégedet megöllek."5 Felkészületlen színészekről szóltam? Nem sokkal inkább lelkesnek kellett volna őket neveznem? Hiszen Bányaváry rajongását igazolta, hogy a Bánk bánt színészek vitték a színpadra: Udvarhelyi Miklós jutalomjátékaként került először színre 1833-ban Kassán, az 1834-i kolozsvári előadás Egressy Gábor, az 1835-i budai Kántomé, az 1839-i első pesti újra Egressy jutalomjátéka volt. Más dolog azonban lelkesedni egy drámáért, mint teljes egészében megérteni, mélységeit feltárva eljátszani. A Vál-úton című fejezetben egy másik volt iskolatárs, a borotvaéles eszű Biróczy nyilatkozik a szerzőnek drámájáról. Kitűnőnek tartja, de éppen azért azt javasolja, hogy rejtse el fiókja mélyére: kora nem képes megérteni. Ha Bányaváryék eljátszanék, tönkretennék. Egyedül Ciliké lenne képes „a szenvedő erény szerepébe" beletalálni magát. „Már Bányaváryról nem állok jót. Neki szokása túlságosan tüzelni: a vidéki közönség így szereti azt. Sokat hadonáz és minden indulatot apróra kifest. Ezzel pedig a te hősödet egészen eltorzítja. Azt a jellemet, melynek csak nagyszabású indulatai vannak; mely halálos sérelmét az utolsó kitörés bekövetkeztéig ki nem mutatni büszke; mely önmagával küzd, s uralkodik szenvedélyein, míg azok felül nem kerülnek. Bányaváry ezt nem tudja felfogni. Neki elejétől végig kiabálni kell. így szoktatták. - Hát a többi szereplők mit fognak csinálni magas alakjaidból? A hevesfejű főnemes személyesítője, ki honszerelemből lázadó, lesz ott egy akasztófától elszabadult zsíros szájú betyár; az agg férfi, kinek kesergésében annyi megható van, lesz egy sápítozó vén banya; a parasztból, ki együgyű panaszával a kor arculatát rajzolná, a színpadon egy szószátyár gányó lesz, akinek huszonöt bot kell a panasza végén, s a nagylelkű fejedelmi alak olyan kálvinista prédikátor lesz, amilyen csak valaha Bergengóciában írásból olvasta a halotti búcsúztatót. A cselszövődet kifütyülik a komiszkodásáért, s fejedelmi asszonyod egy derék tekintetes asszony lesz a javából."6 Szerepük megnevezése nélkül is világos, hogy Ciliké Melindát, Bányaváry Bánkot, a következők, említésük sorrendjében, Peturt, Mikhált, Tiborcot, a királyt, Bíberá- chot és Gertrudist személyesítenék meg. 92
