Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 11. szám - Határ Győző: Morbus sacer

indult el, s hol rögtönzött, hol épp ami az esze-ügyében volt: néha a keresetten banális formákat választotta

még el sem készültem a három tucat kiéneklő verssel, már színdarabok alapötletei motoszkáltak bennem. A BUNKÓCSKA több a „fekete bohózatnál": az örök síró pojáca torz vigyora: a törvény limitálja az életkort, a hatvanéveseket az Állami Antiszeptikus Bunkó agyonveri, az egészségügyi lemúrok elkaparják. A MAMU A HAMUMONDÓ7 színpadi abszurd egy olyan utópiáról a távol jövőben, ahol az öregeket Paradicsomra kárhoztatják: korlát nélküli erkélyeken élnek-kötögetnek-tűnődnek, de aki megszédül, az egyenesen hamvasztókemencébe hull. Évek beleteltek, amíg kettős gyalázatomra rádöbbentem. Az első - hogy csak azért sáncolok-árkolok, falakat azért építek és tornyolok minél magasabbra, hogy elválasszon Tőle és eltakarja a katasztrófát, amelyen életem kettétört; és a második, hogy mindnyájunk író-szégyenére és „gyönyörű" mesterségünk gyalázatára Édesanyám tragédiáját betöltöttem az irodalom szecskavágójába, ihlet-abraknak; hogy nyersanyaggá őröltem; hogy színpadi leleményeimmel az ő „felvonásvégén" élősködőm

kiábrándultam a mesterségből, amelynek polipjával eggyé váltam, szétismer- hetetlen eggyé

próbáljak változtatni rajta, hogy figyelmem ne legyen polip-szivomya?

leállíthatom örök zakatoló fogalmazókámat, amely bekötve én-tartalmazó, halálig hömpölygő belső monológom csatornázásába - váltig az irodalomba torkollik?

csak azt ne mondjátok nekem az időről, hogy ő „a Nagy Gyógyító". Az idő is az emberjószág megszégyenítője: a sebek beszáradnak, elvárásodnak, az arcon végigvágott korbácsütés undorító heg marad, de utóbb az évek és a tükröd meggyőznek róla, hogy „érdekességnek" lássad

nincs más választásod, más kiút: hozzáhitványulsz a „gyönyörűhöz", hoz- záaljasulsz a mesterséghez. A kiadó faxon sürget: hol késik a kézirat? A szerkesztőség rád csönget: lapzárta. Elszerződtél Júdásnak (s majd lesz judanita szektád, amely magasztal érte és tisztel); mesterséged eufemisztikus megnevezése: „Harminc Ezüst Sekel".

*

(S itt beugrik egy régi regényem emléke [kivétel volt: nem a rendőrségen, a Defenzíva Osztályon, az Ávónál, a Bűnügyi levéltárban veszett el: fiatal íróbarátom (akkor még kezdő, ma már kultikus figura:) ő vesztette el éjszakai kocs? Sírónevető I—II. Aurora Könyvek, München 1972. „Bunkócska", I—II. kötet, 329-431. old.; „Mamu a Hamumondó", I. 433-587. old. Vagy: Drámák. Argumentum 2002. (Mamu a Hamumondó pp. 813. és Bunkócska pp. 709. old.)

11