Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 10. szám - A. Gergely András: Ellenbeszéd és médiamanipuláció
A. Gergely András Ellenbeszéd és médiamanipuláció (Bevásárlóséta a kortárs közléskultúra piacán) Talán nincs is redundánsabb közhely, mint egy levél levelekről, egy könyv könyvekről, egy információ információkról. Ám „valami" mégiscsak hajtja-készteti belülről az embert, hogy beszéljen ezek jelenlétéről. Elkerülni is nehéz: a szavak más szavakra rakódnak, s előbb be-, majd kikívánkoznak az emberből... Miért van ez? Miért kell, hogy szemlencsén megmaradt, vagy vágott papírlapokon kézbe vett értékekről fecsegjünk, meggondolt gondolatokat közvetítsünk, hírbe hozzunk szerzőket és műveket...? Ördög tudja..., talán mert jó érzés az a képzet, hogy a fölismerés élménye, amire magam fogékony vagyok-voltam, az esetleg másra is éppúgy hat, s mert a kíváncsiság - hogy ez tényleg így van-e - elhatalmasodik olykor... Meg az esély ajándékozása, hogy ha kézhez nem kapta, ha hírét sem vette, hozzájuthasson mégis valamihez, ami ily egyszerűen kínálja magát, s aminek „birtoklásával" egyformán gazdagabbak volnánk mindannyian... Szerepek ezek, önteltek talán, kényszeresek is. Ruháink, játszmáink, színpadaink... A közlés új ruhája... - alatta (le)meztelenített én, az esetlen bóklászó, a könyvespolcok búsképű lovagja... Feje búbja nyitott könyv, vállai és karjai ugyancsak fóliánsok, felsőteste gúlába rakott olvasnivaló, s talán takarója, ágya, fejpámája szintúgy. Mint Arcimboldo könyvembere (meg a gyümölcsarcú, a virágfazonú, s a többi), lénye és léte ebből a tárgyból áll. Ő maga a közlés, az átlényegült tudnivaló, nyitott lapjai abba is beleolvasni engednek, ami rejtett titka lehetne... Torzszülött, avagy torzított képzete az információnak...? Nem tettem most mást, mint összeolvastam címlapokat. Művek borítójáról képeket, címeket, alternatív üzeneteket. Egy szubkultúra nyilvánossága elé szánva, egy sajátlagos nyilvánosság szubkulturális tartalmaiból merítve. Négy könyv ez, lehetne több is, tengernyi mostanság a kötelező olvasmány, jó a szellemi szegényeknek, nem nyomasztja őket a közölhetnék. Engem azonban igen, s megannyira, ha mind a négy közlések tömegéből formálódik... Újak vagy majdnem teljesen frissek ezek, s elképzelem az örömet, ha könyv olvasójára, s olvasó könyvére akad... Ezek tehát akadós könyvek, magam is áldozatuk lettem, így hát - menedékképp vagy a közléskényszer okán - ajánlom azoknak, akik olvasni, gondolni, látni, érteni szeretnek. Metszetek. Alcím lehet vagy sorozatcím... - elmulasztottam kilesni a boltban. Az M-be- tű dekoltázsába egy egyes szám óvakodott pirossal, így tán az utóbbi... Szerkesztette Rados Virág. Az Új Mandátum adta közre, rögtön az első írás a pillanattal ezelőtt elhunyt Hidy Péter konferenciabevezetője. „A kultúra pénze, a pénz kultúrája" - ez volt szlogenje tíz találkozónak, tudományos homálybogozásnak, melyek a gazdaság, a finanszírozás, a fölhasználóbarát programok és rendeltetésszerű programosság nyűgjét és nyilait sorolják elő, intézményrendszeri metszetekben, a kultúra éltető támogatását és túlélési esélye106
