Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 10. szám - Kass János: Tóth Menyhért új törvénye
Kass János Tóth Menyhért új törvénye A régi Nemzeti Galériában volt egy hatalmas, rongyos, barna bőr karosszék. Kilógott a rugója, lábatört és bicegett, de hihetetlen biztonságérzetet nyújtott annak, aki belehevert, nem kímélve a hátsó felét. E jó közérzetet nem a kor, de a szakadt fotel gazdája sugározta. A tulaj akkor, a korai hatvanas években Supka Manna volt, aki, mint a Galéria főmunkatársa, itt fogadta barátait, vendégeit, és itt, ebben a rossz lábú székben ült kényelmetlenül a rossz lábú festő: Menyus. Azaz Tóth Menyhért. Itt ismertem meg, itt találkoztam vele először. A Forrás 2004. első, januári száma külön megemlékezett a száz éve született mesterről, ez alkalommal sokan írtak Tóth Menyhértről, s mennyi emlék, kép, emlékkép számolt be e nagyszerű festő sorsáról, művészetéről. Tény, hogy a hatvanas években Manna volt az, aki százszázalékosan, abszolút biztonsággal jelölte ki Tóth Menyhért helyét a magyar művészetben. Hihetetlen érzékenységgel és biztonsággal tárta föl a lappangó műveket és segítette mindenféle formában a bizony sokszor nélkülöző művészt. T. M. ült a nyikorgó fotelben, falábát előrenyújtva, s időnként, ha mozdult, a rugók pendülve tiltakoztak az igénybevétel ellen. A tárva nyitott ablakon beáradt a napfény. Szemben a Parlamentben valami fejest fogadtak, mert a piros kókuszszőnyeget gurították le a lépcsőkön. Supka Manna foghegyről jegyezte meg: „Inkább kapálni mennének!". A festő hunyorogva nézett Mannára, hiszen kapált ő is, mégse terítettek szőnyeget a fájós lába elé! Vagy mégis? Hiszen élete végén a kritika vállára emelte, elismerték, könyv is megjelent róla, és elsősorban Supka Manna évtizedes, szívós munkájának köszönhetően kiemelkedhetett a névtelenség süllyesztőjéből, elfoglalta helyét a XX. századi festők legjobbjai között. Néhány évvel ezelőtt a Cifrapalotában Kecskeméten állították ki műveit, s a gyűjtők és a gyűjtemények is versengtek képeiért. Mégis, nagyon sokan ma sem értik vagy nem tudják megérteni, talán csak a késői fehér korszaka, s talán épp fehérsége miatt került közelebb az átlagnézőhöz és a szakemberekhez is. 103
