Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 10. szám - Kass János: Tóth Menyhért új törvénye
Sabartes írja Picasso rózsaszín-kék korszakáról, hogy tanulmányok, írások garmadája magyarázza az akkor még ifjú mester gondolatmenetét, célját, festészetének rejtett üzenetét, e színek alkalmazásának rejtett szándékait. Sabartes megfejti a rejtélyt. A kiindulás sokkal prózaibb, pragmatikusabb: a nap süt a tengerparton, a bor viszonylag olcsó, a nők is szépek, jókedvűek a művészek, s így csak alkonyaikor szélednek szét, ki-ki a dolgára. Picasso lámpát gyújt, háromlábú, rossz suszterszékre ül, kinyomja a piros festéket és festeni kezd. A pirosat fehérrel keveri, a kép rózsaszín lesz, s a nappali fényben sem változik sokat, nincs kockázat. Ugyanígy a kék is. A két alapszín variálása egész nyáron biztos bázist jelentett. A kolorizmus ráér majd az őszi-téli időszakban. Azonkívül van még egy prózai ok, a szegénység. A drága festékkel lehet és kell is spórolni. Ez is egy fontos, nagyon fontos szempont. Tóth Menyhért esetében is megkockáztathatjuk, hogy túl az elméleti magyarázatokon, ilyen egyszerű ok is belejátszhatott késői korszakába, hiszen tudjuk, a pénz őt sem vetette fel. Talán szentségtörésnek tűnik, de ilyen egyszerű a magyarázat. Az öreg Tiziano is a feketét fehérrel keverte, s szinte monokróm művei születnek pályafutása végén. De Tóth Menyhért világa emlékeztet az összehúzott szemmel napba néző élményére, a ragyogás bejárja az egész idegrendszert, „az ÉN-t", a szűk nyíláson kitekintő minden porcikája megtelik a beáradó sugárzással, a kontúrok feloldódnak ebben az áradásban, az öntudatlan „ego" alig bírja elviselni ezt a terhelést, egy idő után keresi a menekülőutat, egy ürügyet, pl. azt, hogy most festeni kell! Festeni kezd, s az ecset kezdeti tapogatózását felváltja a naphimnusz áradása, a kelj fel és járj követelőző, sürgető parancsa, az önfegyelem által rendbe terelt gondolatok ereje. A gondolatok áradása maga alá gyűri a technikát, s a tanult törvények teherbírása nem képes hordani a terheket. A szerkezet recsegve-ro- pogva omlik össze, s ebből a zavaros, amorf halmazból kibomlik egy új én, egy új jelenés, egy új én-te-ő-mi, a művész új törvényt hoz létre, s a formátlan bábból egy új pillangó bontakozik ki. 104
