Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 10. szám - Ember az erőterekben
- Lehet, mindenesetre a Csajka a sofőrrel nagyobb kegynek számított, mint a díszdoktorrá avatás engedélyezése. A jogi kar aulájában volt az avatás, 1964. március 5-én.- Ott voltam, az évfolyamunkról többen szorongtunk a karzaton.- Akkor láthattad, mekkora tömeg várt Heisenbergre. Díszdoktorrá avatása után az elemi részekről tartott előadást. Beszédét kihangosították az Egyetem térre, ahol rengetegen hallgatták. Sőtér István rektor elnökölt, utána házigazdaként díszebédet adott. Az avatás utáni szombati napon kirándulást terveztünk a Heisenberg házaspárnak. Már tavaszodott, úgy gondoltuk, Csajkázunk egyet a Balaton körül, majd a Baricska csárdában megebédelünk. Heisenbergné azt kérte, olyan helyre menjünk, ahol cigányzene van. Szombat reggel arra ébredtünk, hogy 15-20 centis hó borítja a várost. A kirándulás elmaradt. Gyorsan megszerveztünk egy vacsorát a Várban, a Fortuna étteremben, ahol nagyon jó zenekar játszott: Kóczé Gyula és bandája. Különtermet kértünk, közel a zenekarhoz, a hosszú terített asztalnál tízen ültünk. Az est házigazdájaként Heisenberg mellé kerültem, felesége másik oldalára Ladányi Karcsit ültettük, aki náluk volt ösztöndíjas, ismerte a családot. Isteni volt a vacsora, Kóczé Gyuláék szépen muzsikáltak. Heisenbergéknek nagyon tetszett, remek hangulatunk kerekedett. Hosszúra nyúlt az este, közeledett a záróra. Megkérdeztük Heisenberget, mit szeretne hallani, mit húzzon a banda. Heisenbergék Brahms Magyar táncait kérték. Kóczéék rázendítettek. Kotta nélkül húzták. A zenekar csodálatosan együtt élt. Prímásukat követve egyszerre lassítottak, majd vakmerő ugrással gyorsították a csárdást. Heisenbergné szinte elájult az ámulattól. Újra kértek valamit, a zenekar azt is eljátszotta. Még nagyobb elismerés. Ladányi Karcsi odahajolt Heisenberg feleségéhez: „Pedig ezek a magyar cigányok autodidakta módon tanulták a muzsikálást." Kóczé éppen az asszony fülébe húzta, meghallotta a német szót. Amikor a számot befejezték, közelebb lépett, és mosolyogva így szólt németül: „Bocsánatot kérek, de a zenekarom minden tagja elvégezte a Zeneakadémiát." Ez végleg levette lábukról Heisenbergéket. Gondold el! Maga volt a szenzáció. Már jóval záróra után voltunk, amikor hozták a lángoló palacsintát. Heinsenbergné fel- sikoltott. Először azt hittük, megijedt, de már kérdezte is, honnan tudtuk, hogy amikor a férje Nobel-díjat kapott, a fogadáson lángoló palacsintával kedveskedtek neki. Honnan tudtuk volna? Nem tudtuk. Megmondtuk, ez nem Nobel-díjas palacsinta, ez a mi specialitásunk. Az étterem főnöke persze tudta, hogy ki a vendége, addig maradhattunk, ameddig csak akartunk. A banda minden tagja autogramot kért Heisenbergtől. Remek este volt! A XX. század fizikáját alakító óriások közül Heisenberget tartom a legnagyobbnak. Felismerte, hogy a fizikai mennyiségekhez fel nem cserélhető mennyiségeket kell hozzárendelni, és ehhez egy nem kommutatív algebrát készített. Végső soron erre a szenzációs felismerésre épült a XX. század fizikája. A relativitáselméletben megfogalmazott gondolat alapján arra a következtetésre jutott, hogy a fizikában csak olyan fogalmakkal szabad dolgoznunk, amelyek mérhető mennyiségek. Az elektron pályája az atomban nem ilyen, ezért értelmetlenség azt keresni. Amikor huszonéves fiatalemberként 1925-ben Berlinben erről beszélt, az előadásán jelen lévő Einstein megkérdezte: - Fiatalember, honnan veszi ezt a képtelenséget? - Heisenberg nyugodtan válaszolt: Albert Einsteintől. - Akkor is nonszensz! - morgolódott Einstein. - Az elmélet mondja meg, hogy mit kell mérni. A nagyok közül ők állnak legközelebb a szívemhez: Heisenberg és Einstein. Fényképüket a tanszéki szobámban őrzöm.- Térjünk vissza a szakmához. Professzor úr, a szigetelőben fotonok, majd a részecskék dinamikai törvényeit követően merre vezetett az utad?- Óriási felfedezés rázta meg a fizikát 1958-ban. A fizikusok érdekes jelenségre, kísérleti rendellenességre figyeltek fel a semleges K-mezon bomlásánál. Két kínai származású 91
