Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 10. szám - Ember az erőterekben

amerikai fizikus, Lee és Yang az anomália értelmezésére meghökkentő feltevéssel állt elő. A természetben a részecskék bomlásáért felelős nukleáris kölcsönhatásokban a bal-jobb szimmetria nem igaz. Ezt nevezzük paritássértésnek. Mindenki megdöbbent. A termé­szeti jelenségek leírásában különbség lehet bal és jobb között? Nem érvényesül a szim­metria? A feltevés gyorsan beigazolódott. Az Amerikában dolgozó, kínai származású Wu asszony a kobalt-60 bomlásában mutatkozó aszimmetriát vizsgálta. Kísérlete gyönyörű­en igazolta Lee és Yang elméletét.- Nobel-díjat is kaptak érte.- Ráadásul milyen hamar! A korszakalkotó gondolatokat általában csak évtizedek múlva jutalmazza a Nobel-díj Bizottság, miután az elméletet kísérlettel igazolták. A pari­tássértés világszerte a részecskefizikára terelte a figyelmet. Tanszékünkön is ez lett a slá­ger. A paritássértés és a neutrínófizika. A polarizált elektronokkal létrehozott elektron­elektron szórást kezdtem vizsgálni Farkas István kollégámmal. A szóráskísérlet aszim­metriát mutatott. Nekigyürkőztünk, hogy kiszámoljuk a szórás hatáskeresztmetszetét. Bonyolult, hosszadalmas numerikus számításokat kellett elvégezni, és ebben akkor még nem segítettek az elektronikus számítógépek.- Tekerős számológépekkel dolgoztatok?- Ahogy mondod. Azokat nyúztuk éjszakákon át. A számításhoz megfelelő algorit­must kellett találni. Párhuzamosan dolgoztunk, s csak akkor léptünk tovább, ha mindket­tőnknek ugyanaz a részeredmény jött ki. Végül rendesen kiszámítottuk az elektron-elekt­ron szórás hatáskeresztmetszetét. Gyerünk, gyorsan publikáljuk!- Hol lehetett?- Az II Nuovo Cimentóban jelentettük meg letterként, vagyis rövid közleményként. Bol­dogok voltunk, figyeltük a szakirodalmat, a reakciókat. Tudtuk, a kísérletet úgyis elvég­zik majd Amerikában, s akkor ránk kell hivatkozniuk, arra, amit kiszámoltunk. A neves fizikus, Goldhaber tényleg megcsinálta a kísérletet. És kire hivatkozott? Egy A. Bincer ne­vű embernek mondott köszönetét a hatáskeresztmetszet kiszámításáért. A Goldhaber ve­zette kísérleti csapatnak kellett ez a hatáskeresztmetszet. Kéznél volt egy doktorandusz, szólt neki: fiatalember, gyorsan számítsa ki, szükségünk van rá! Bincer kiszámolta, a kí­sérleti fizikusok pedig köszönetét mondtak neki, amikor az eredményüket közzétették. Ezután fél éven belül öt különböző helyen, egymástól függetlenül kiszámolták az elekt­ron-elektron szórás hatáskeresztmetszetét. Nekik is ugyanaz az eredmény jött ki, mint nekünk. Külön bosszantott bennünket, hogy mindegyikük Bincerre hivatkozott. Ő már kéznél volt. Példa ez arra, hogy a nagy kutatócentrumokban a kísérleti fizikusok és az el­méletiek milyen jól együttműködnek.- Újabb adalék az alapigazsághoz: megfelelő' időben megfelelő helyen kell lenni.- Na igen. Amikor mi az ötvenes években fizikusok lettünk, még kevés elemi részecs­két ismertek: a protont, a neutront, az elektront és a pozitront, majd a 0-mezonokat... Má­ra kitárult a horizont. Ismereteink szerint az anyag elemi építőköveit három családba oszthatjuk, ezek a kvarkok, a leptonok és a közöttük kölcsönhatást létesítő fizikai terek kvantumai. Hat kvarkot ismerünk, ezekből épülnek fel a nehéz részek, a hadronok. Hadronok az atommagot alkotó protonok és neutronok, valamint ezek gerjesztett állapotai, a barionok. Ilyenek még a különféle mezonok. A leptonhoz hat részecske tartozik: az elektron, a müon, a tau, valamint neutrínóik: az elektronneutrínó, a müonneutrínó és a tauneutrínó. A kvarkok között ható erőtér kvantumai a gluonok, az elektromágneses téré a fotonok, a gyenge kölcsönhatást közvetítő fizikai téré pedig a W+, a W' és a Z bozonok. Mint em­lítettem, ezeknek az elemi részecskéknek és kölcsönhatásaiknak elméletét nevezzük Stan­dard Modellnek. 92

Next

/
Oldalképek
Tartalom