Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 10. szám - Ember az erőterekben
rodinamikában. A meglepő eredmény őt is fellelkesítette. Előadásán mindannyian ott ültünk. Világegyenlete azonban zsákutcának bizonyult, nem sikerült belőle kihoznia azt, amit remélt.- Ilyenfajta egyenlet felállításának a szelleme máig kísért.- A mindenség egyenletére ma is sokan vágyódnak. Olyan egyenletre, amely magában foglalja az összes kölcsönhatást. A fizikusok mai, úgynevezett Standard Modellje az elektromos és a gyenge kölcsönhatások egyesített elméletét és az erős kölcsönhatások elméletét fogja össze. Majdnem minden ma megfigyelt részecskefizikai jelenséget leír, igaz, a neutrínó tömegét nem képes megmagyarázni. Erre pedig egyre több bizonyíték van. Továbbá, bármilyen csodálatos is a Standard Modell, az elméleti fizikusok nehezen nyugszanak bele, hogy az elméletben tíz-egynéhány ismeretlen paraméter van, melyek értékét tapasztalat alapján kell feltételezni, azok nem magából az elméletből következnek.- Élete végén Einstein is olyan nagy fába vágta a fejszéjét, amivel már nem boldogult.- Einstein mintegy negyven évet szánt arra, hogy a gravitáció geometriai elméletét ráhúzza a többi fizikai térre. Nem sikerült neki. A kvantumfizika harmadik óriása, Paul Dirac is úgy halt meg, hogy elégedetlen volt az erőterek kvantumelméletének jelenkori állásával. Pedig ő tette meg az első lépést, amikor az elektromágneses teret kvantálták. De nem tudott belenyugodni a renormálásnak nevezett manipulációba, amellyel a fizikusok eltüntetik a sorfejtésnél fellépő végtelen mennyiségeket. Élete utolsó éveiben azon dolgozott, hogy ezt az ügyeskedést kiküszöbölje.- Nem furcsa ez, hogy életük vége felé a legnagyobbak keresni kezdenek valamiféle rendező elvet, amitől minden a helyére kerül? Egy teremtőt!- Az elméletalkotó nagy elmék, ahogyan haladnak előre, s jutnak egyre mélyebbre a természet törvényeinek megismerésében, úgy válik előttük egyre világosabbá világunk csodálatos rendje. A lenyűgöző törvényszerűségek, melyektől helyükre kerülnek a részletek. Ilyen csoda láttán megfogalmazódik a kérdés: mindez hogyan lehet? Létezik valamiféle felsőbbrendű rendező elv, vagy a természettörvények maguk formálják ilyenné világunkat? Ezt a dilemmát nagyon találóan mutatja be egy Einsteinnek tulajdonított történet. Azt tudakolták tőle, ha az Úristen elé kerülne, mit kérdezne tőle. - A kérdésem az lenne - válaszolta Einstein -, volt-e választási lehetősége, amikor a világot teremtette. Teremthetett volna másmilyen világot? A válasz mindent eldöntene. Természetesen nincs válasz.- Werner Heisenberget később az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának dékánjaként Nagy Károly fogadhatta díszdoktorrá. Gondolom, nem mindenki örült Heisenberg díszdoktorrá avatásának.- Heisenberget főleg a filozófusaink ócsárolták, szubjektív idealistának tartották. Ő ugyanis azt vallotta, hogy amikor mérünk, vagyis makroszkopikus berendezéssel szerzünk információt a mikrorendszerről, akkor beavatkozunk annak atomi állapotába. A mérőberendezés és a rendszer kölcsönhatása miatt annak már nem az objektív állapotáról kapunk képet. A mérésben mintegy benne lesz a mi szubjektív beavatkozásunk. Heisenberg azonban már akkora név volt, hogy amikor előjöttem vele a kari tanácson, a javaslatomat simán elfogadták. A díszdoktorrá avatáshoz még kellett a felsőbb hatóságaink és a politikai vezetésünk hozzájárulása. Megkaptuk. Még azt is elértük, hogy a párt központi bizottságának Kárpát utcai garázsából egy hatalmas, tankszerű fekete Csajkát bocsátottak Heisenberg és felesége rendelkezésére. A sofőr beépített ember lehetett, valószínűleg lehallgatókészülék is lapult a kocsiban.- Annak bizony most örülhetnénk, hiszen akkor valamelyik archívumban ott porosodna egy tudománytörténeti értékű szalag, a nagy Heisenberg hangjával. 90
