Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 10. szám - Lőrinczy Huba: Esszébe ágyazott krízisregény
ják, hogy mindaz, ami velük egy időben történik, az időváltás pillanatát is jelenti; megszűnik a zsidó, a görög időszámítás; ők nem Kr. u. 30-ban élnek - noha ténylegesen már abban élnek -, hanem még ilyen és ilyen zsidó vagy görög évben... A kortárs soha nem tudja, mikor vált az idő, de valamit gyanít; ahogyan gyanítjuk most, hogy az atomkorszak új idejében élünk, tehát nemcsak Kr. u. 1947-ben, hanem Bikini után 1-ben vagy Hirosima után 2-ben."31 Ugyané gondolatot a Harminc ezüstpénzben is viszontlátjuk (197-198.), amiként - költői fűtöttségű s lendületű fejtegetésben és kisebb részletekben - viszontlátjuk (190-197., 210-211., 233., 261., 274., 349., 354.) azt is, amely a Jézus korát egyetemesen betöltő válságérzést a jelen segítségével értelmezi: „Minden, amit a »Harminc ezüstpénz«-hez most olvasok, meggyőz arról, hogy az a világvége-hangulat, amely most is uralkodó az okcidentális világban, nem más, mint egy műveltség alkonyati pillanatának természetes szorongása. Mikor Krisztust várták, akkor is azt hitte a nép, hogy közel van a világ vége; Renan bizonyítja ezt, s mind a többiek, akik ezt az alapérzést kutatták; miért is?... A társadalmi, gazdasági rend akkor sem volt elviselhetetlenebb, mint néhány évszázaddal elébb; de a görög-római műveltség lealkonyodott, s ilyen pillanatokban az emberiséget mindig megejti az a szorongó-baljós várakozás, hogy itt a vég, egy műveltség vége, a világ végét is jelenti... Ma így szorong az atomvilág küszöbén az okcidentális ember; a keresztény műveltség alkonyati pillanatában így hadar a végső pusztulásról, azért remélik sokan, hogy közel van már afféle új pirkadás, mint volt a kereszténység kétezer év előtt."32 Bajosan tagadhatnék: eme fejtegetés és a regény belőle fakadó koncepciója ízig-vérig spengleriánus. Márai a civilizációvá dermedt fausti kultúra krízisidejéből véli megérthetni a civilizációvá dermedt apollóni kultúra válságidejét - egy új Messiás-várásból a régi Messiás-várást. Nem csupán a fenti gondolatmenet többször ismétlődő „okcidentális", „műveltség", „alkonyat" szava utal Spenglerre s nagy művére, A Nyugat alkonyára, hanem a futam egészében testet öltő történelemlátomás. A német bölcselő tartotta úgy, hogy egy-egy kultúra elhanyatlása lassú és hosszú folyamat33, ő tartotta úgy, hogy az alá- szállás kezdete még megejtően színes és szépséges34, ő állította, hogy egy új műveltség keletkezésekor mindig egy új eszme, gondolatkör jelentkezik: „Egy kultúra abban a pillanatban születik meg, amikor egy nagy lélek felébred, és kiemelkedik az örökkön gyermeki emberiség őslélekszerű állapotából (.,.)."35 A Harminc ezüstpénz az új kultúra megszületését, vagyis egy nagy lélek felébredését Jézus személyéhez és tanításaihoz köti, mivel pedig - Spengler teorémája szerint - a kultúrák minden fázisa, így válságuk, elvirágzásuk is „egyidejű"36, a „fausti" műveltség krízise szintén Messiás-, pirkadásváró idő. Márai regényművészetében nem itt tűnik föl először ez a gondolat. Benne élt e spengleri gyökerű eszme már a negyvenes évek közepe táján írott Sértődöttek, A hang, illetőleg a Jelvény és jelentés című könyvében (a Garren-ciklus negyedik és ötödik kötetében) is. A két mű részint látomás a fausti kultúra „alkonyati pillanatáéról, részint meg annak bemutatása, hogy a civilizációvá alakult keresztény műveltség válságából egyelőre csak egy hamis próféta támadt - az igazi Messiás várat még magára.37 Ilyképp a Harminc ezüstpénz bizonyos értelemben a két korábbi regény „folytatása" is, „örökölvén" amazok történelemszemléletét s problematikájuknak egy hányadát. Azt már csak mellékesen említenők, hogy a Júdás előadta história a babiloni rabságból hazatérő zsidók sanyarú fogadtatásáról (308-310.) a Garren-ciklus zárókötetének egyik fejtegetésére „rímel". Arra, amelyből kiderül, hogy az „ország" és a kebelébe visszatért „Város" kölcsönösen idegenül és ellenségesen tekint egymásra.38 Igazolja ez összefüggés is: Márai szívósan ragaszkodott eszméihez s rögeszméihez, újra s újra műveibe építette őket. Ámde a Harminc ezüstpénz világképére nemcsak Oswald Spengler tanítása nyomja rá a bélyegét, hanem - bármi meghökkentő - az Hippolyte Taine-é is: a szellemtörténet 67
