Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 10. szám - Lőrinczy Huba: Esszébe ágyazott krízisregény
táján)17, könnyű kiszámítanunk: március közepén avagy második felében látott munkához.18 Még mielőtt belefogott volna, följegyezte, az a kérdés izgatja leginkább, amelyre még senki nem volt képes válaszolni: miért árulta el Júdás Jézust, mi az árulások „igazi oka". „Talán írás közben megtudom vagy megálmodom" - fűzte hozzá féltréfásan.19 A diárium (nem túl gyakran) a kézirat születésének fázisairól is tudósít: hírt ad a megtorpanás, a kedvszegettség pillanatairól csakúgy, mint a szerzőt is fölajzó, meglendítő jelenetek (példának okáért az éjszakai dialógus) készültéről, s beszámol a mű lezárását követő üresség-, „hazátlanság"-érzésről is.20 Magától értetődik, hogy a Harminc ezüstpénz fogalmazása közben - akár előtte s közvetlenül utána - Márai legfontosabb s legállandóbb olvasmánya a Biblia, az Ó- s az Újszövetség egyaránt (oly sűrűn s oly terjedelemben emlegeti s kommentálja a Szentírást, hogy a Napló lapszámait megadnunk teljességgel fölösleges!), s értesülünk ama könyvekről is (a lista nyilván hiányos), amelyeket regényéhez, kivált Jézus alakjának megformálásához kritikus szemmel is tanulmányozott.21 A Biblia mellett a legtöbb okulással, ismerettel, inspirációval azonban Emest Renan nagyszerű műve, az immáron „harmadszor" elolvasott Jézus élete szolgált az írónak.22 „Renan írói egyénisége ebben a könyvében a legemberibb, itt rokonszenves, néha költő. A nagy tárgyi, történelmi tudás nem homályosítja el nála a látomás képességét; mindent tud Jézusról, a körről, melyben élt, a korról és az emberekről, mindent, amit az irodalom és a történelem tanít, de a költő e nagy, valóságos tudásból végül is látomást alkot; ez adja ki a könyv igazi jelentőségét."23 E magasztaló vélemény olvastán korántsem meglepő, hogy a francia tudós neve s egy gondolata előbukkan Márai regényében is (191-192.). A Harminc ezüstpénz egyébiránt annyi ponton s annyi szállal kapcsolódik a Jézus életéhez, hogy összefüggéseik föltárása s tüzetes elemzése külön tanulmányba kívánkoznék. Az 1948-as diárium - bár akad benne néhány, a regényt, a Bibliát, Renan Marcus Aure- liusát, Jézus alakját stb. érintő érdekes följegyzés24 - témánkat illetően nem tartalmaz különösebb újdonságokat. Az 1949-es annál inkább, lévén az év a Harminc ezüstpénz első átdolgozásának esztendeje.25 Márai eredetileg kevesebbre, a kézirat lemásolására s csupán apróbb javításokra készült. „Valamilyen munkaterv mégis dereng; most tisztába rakom a »Harminc ezüstpénz«-t (...)" - közli szándékát26, s mivel ebből a szövegváltozatból csak egy nagyobb fragmentum maradt fönn, nem tudhatni, mily mértékű volt a beavatkozás az eredetibe. Gyanítjuk, nem radikális, a naplójegyzetek mindenesetre nem erre vallanak, „...a »Harminc ezüstpénz«-nek éppen azt a jelenetét írom át, amikor Júdás elmondja a homokba jeleket író Jézusról a történetet." - „A »Harminc ezüstpénz« utolsó oldalait másolom, s közbül javítom néha (...). Ez a munka tanulságos időtöltés. Ma az utolsó oldalakat másoltam, amikor Tiberius, a császár - húsvét táján, az éjszakán, amikor Jézust letartóztatják - Capri szigetén, palotája erkélyén hever és a tájat nézi, amely előtte tárul -, s írás közben most én is ezt a tájat látom (...). Amikor - a Rózsadombon, két év előtt - leírtam ezt a jelenetet, nem láttam mindezt, de megállapítom, hogy semmivel sem tudnám pontosabban leírni most a tájat, mint ahogy két év előtt, emlékezetből leírtam. - Másik tanulság: a császár nézi - április közepén - a »virágzó narancsfákat«. így írtam, két év előtt. Most kijavítottam: az »el« virágzott narancsfákat nézi... Mert most már tapasztalatból tudom, hogy április közepén e tájon mindenfelé, még Sorrentóban is elvirágzottak a narancsfák. Ez az »el«- szócska most pontosan a helyén van. Csak kissé sokba került, amíg ilyen pontosan leírhattam e két betűt."27 (A citátum utolsó mondatai - túl az emigráns keserűségén - Márai valóságtiszteletét, föltétien mimézis- és referencialitás-igényét is jelzik!) A regény ilyképp lemásoltatott és átsimíttatott, a tanulság azonban csüggesztő volt a szerző számára: „Elolvastam a »Harminc ezüstpénz« kéziratát. Az olvasmány megdöbbentett. Három év munkájának eredménye ez a könyv. Most látom, milyen kábultságban éltem, amikor írtam. Vontatottsága, terjengőssége, aránytalanságai elképesztenek. Nyilvánvaló, hogy otthon 65
