Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 10. szám - Cseke Péter: Kisebbségi életmodell teremtője
Ezért hadd szóljak előbb arról, ami meggyőzően igazolja a fentebbiek helyességét. Hogy tudniillik az 1930 előtti erdélyi magyar ifjú nemzedékek lelki - szerintem szellemi vagy mai kifejezéssel szólva talán még helyesebben: tudati - arcának vizsgálata egész természetszerűen került az Erdélyi Fiatalok indító számába. A Jancsó Béla által írt bevezető cikk általánosan mutatta meg, hogy mi az új lap célja, miben láthatók létrejöttének indokai, melyek azok az anyagi és szellemi vonatkozású problémák, amelyekkel kisebbségi helyzetünkben meg kell küzdenünk; milyen az az út, amelyen a jövőben, a jövőnkért mennünk kell. László Dezső viszont arról ír, hogy az általánoson belül konkréten mi a legelső és múlhatatlan tennivaló, és hogyan lehet azt meg is valósítani. A László Dezső szerinti első feladat: a kisebbségi helyzetből fakadó kérdések elméleti megállapítása és létünk tekintetéből való tisztázása. A legfontosabb alapprobléma szerinte: „az erdélyi magyar ifjúság világnézete vagy ideológiája". (Tekintsünk el most attól, hogy a két fogalom itt vagylagossági viszonyításban áll.) Azért, mert: „Az ideológia és világnézet kialakult, biztosan vezető lelki tartalmat jelent." És mert: „Sajnos, ilyenről az erdélyi magyar ifjúsággal kapcsolatban még nem beszélhettünk." De ez nyilván érthető, mivel: „Tájékozatlansága természetes állapot. Ő az első kisebbségi magyar ifjúság." Mégis bizakodóan írja az ifjúság öneszmélésének mind több jelét tapasztalva, hogy „az erdélyi magyar élet sebei mellett születő világnézet kialakulása folyamatban van". Másutt is utal arra, hogy a gondolkodó, eszmélkedő ifjak tábora egyre inkább növekszik. Hogy az önmagára és népe sorsára eszmélő értelmiségi ifjúság egészséges világnézetet alakíthasson ki magának, az Erdélyi Fiatalok alapvető célkitűzését és feladatvállalását László Dezső így jelöli meg: „Ez a cikk és egész lapunk is ennek az életerős, sugalló erejű gondolatvilágnak a megteremtéséért és hirdetéséért küzd." Tehát már ebben az első írásban megmutatkozott az is, hogy László Dezső a kisebbségi helyzetbe került erdélyi magyar ifjúság létkérdéseinek - amelyek a jövőben az egész kisebbségi magyar társadalom létkérdéseivé is lesznek - elméleti tisztázását tekintette elsőrendű feladatnak. Ugyanakkor ez az írása már azt is jelezte, hogy erre a feladatra éppen ő a leghivatottabb és a legalkalmasabb is. És nem csak kimondottan az Erdélyi Fiatalok viszonylatában. Ez az írása tehát egyszerre elméleti és ugyanakkor gyakorlati programadás is. Egyik kitételében már ott jelentkezik az új vezérgondolat: hogy az 1930-as évek erdélyi magyar ifjúságának (szemben az előző évek kivándorlóival) itthon kell maradnia, itthon kell tanulnia, bele kell illeszkednie az új helyzetbe. És a közösség létének érdekében mindenképpen közösségi munkát is kell vállalnia, mert: „itthon sem élhetünk csak magunknak, kis egyéni érdekeinkért [...]. Nem húzódhatunk meg a csendben, nem véve részt az öntudatos közös szolgálatra való készülésben, csak azért, mert jelszavunk: »fontos, hogy minél hamarább végezzek«. Nem élhetünk a magunk értékét még a magunk számára sem ismerve, feltétlen pesszimista vállvonogatásban vagy vakmerő tékozlásban. De úgy sem élhetünk, hogy könyökkel, vállal, törtetéssel, kilincseléssel, alázatos sunyisággal, népszerűséghajhászással csinálunk karriert. Az ifjúság magamagának élete különböző bálványait kell lerombolnunk, ha egy egészséges világnézetet akarunk kialakítani. Sajnos, az ifjúság nagyobb tömege még ezek előtt a bálványok előtt éli azok tiszteletében kimerülő saját életét. Küldetésünket kell felismernünk. Ennek füzében tudjuk magunkat elveszíteni..." Ezek a szavak - talán éppen elsőként - egészen szokatlan és „kellemetlen" hangot ütöttek meg akkor (s éppen egy fiatal részéről). De ezekben a szavakban már teljességgel kifejezésre jut az új ideológia ítélete a korábbi henye, önző, kény elmeskedő, közönyös - végső soron: öngyilkos - életmód felett. Bennük foglaltatik szinte egyetemleges átfogással a kisebbségi sorban élők alapvető etikája, az önfenntartás kikerülhetetlen és büntetlenül kisemmizhetetlen parancsa is. Valóban úgy igaz, hogy a történelmi múlt átértékelése és a korszerű gondolkodást megalapozó eszménykeresés szervesen összefonódik László Dezső szellemi fejlődésének 49
